Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - BESZÉLŐ MÜLT - Csáky Károly: Rejtekező képek nyomában
BESZÉLŐ MOLI 619 lékiratíró volt. 1848-ban Batthányi Lajos miniszterelnök nemzetőrség! titkáraként dolgozott. Ükét élő modell alapján festhette meg Kubányi. Luka Sándor 1847-ben Hont főispánjává neveztetett ki. Neki Nényében volt birtoka, s a falu nem esett messzire Kubányié- tól, Alsóesztergálytól. Így akár fel is kereshették egymást. Salkovszky Lajos képe (Kát. szám 148.) Salkovszky Ferenctől, Vajgeth Mihályé (Kát. szám 238.) Totovicz Kálmántól került a gyűjteménybe. A Salkovszkyak jónevű ügyvédek voltak Ipolyságon, Vajgeth pedig plébánosként működött a városban. Az osztrák uralkodóház tagjai közül V. Ferdinánd portréja (Kát. szám 82.) is megvolt a múzeum kisgalériájában. Adományozója Pongrácz Elemér volt. A megye egyik régi főúri családjának volt tagja Koháry András (1694—1757). Ő építtette a szentantali kastélyt, és sokat tett Mária Terézia ingadozó trónjának megmentéséért. Arcképe (Kát. szám 357.) szintén szerepel a múzeumi katalógusban. A további három festmény, amely feltételezésem szerint szintén Kubányié lehetett, ugyancsak honti vonatkozású. Drégely várának látképe (Kát. szám 701.) az egyik, a másik Bozók várának látképe (727.), a harmadik pedig Ipolyságé (728.). Ha feltevésem beigazolódna, az eddigi huszonkilencről negyvennégyre emelkedne azon képek száma, melyek Kubányi műhelyéből kerültek Hontba, illetve a Honti Múzeumba. Ha meggondoljuk, már ez is tisztes rendelés egy megyéből, s komoly anyagi forráshoz juttathatta Kubányit. Amennyiben pedig a festmények zöme portré, azt hiszem, a művész portréfestészetéről alkotott képünk is tökéletesebb lehet majd. A „nyomozást” azonban még tovább lehetne folytatni. Sajnos, ez nem mindig sikerül — különösen egy önkéntes kutatónak nem. Hiába kértem újabban levélben a selmeci múzeum segítségét, még csak választ sem kaptam a kíváncsiságomat felkeltő képekkel kapcsolatban. TOVÁBBI KUBÄNYI-KÉPEK SZLOVÁKIÁBAN A selmeci Bányászati Múzeumon, valamint a Losonci és a Nagykürtösi járás templomain kívül máshol is őriznek még egyegy Kubányi-képet Szlovákiában. A füleki Nógrádi Múzeum Fabriczy Pál képmásának tulajdonosa. Az alsósztregovai Járási Honismereti Múzeumban Kubányi Madách- portréját láthatjuk. Egyedülálló módon ábrázolja Madáchot: a költő kezében kard van. Praznovszky ehhez az alábbi észrevételt fűzi: „Ma már tudjuk ugyan, hogy Madách maga is aktívan részt vett az 1848-as eseményekben, de harcolni soha nem harcolt, a fegyver mindvégig idegen volt tőle. Maga a kompozíció hagyományos megoldású, mindazokkal a kiegészítő elemekkel — kéziratlapok, földgömb, könyvek —, amelyek sejteni engedik, hogy alkotó zsenivel nézünk szemközt s hiányérzetünk is éppen ebből adódhat, hogy nem a belső izzás az. ami elhitetné velünk Madách rendkívüliségét.”28 A losonci tárlaton további négy olyan képet láttunk Kubányitól, amiről eddig nem tudtunk. A besztercebányai Középszlovákiai Galériából a Leányportré (81X55), a Vadászaton (52X78), a Merre a szekérrel (46X58) és a Kirándulás (45X52) című képek kerültek elő. Ha ezeket hozzászámítjuk a selmeci anyaghoz, a Praznovszky által közölt Kubányi-fest- mények jegyzékét harminchárom újabb tétellel egészíthetjük ki, s a szám így száz- nyolcvankilencre növekszik. Érdemes volt hát nyomukban járni a rejtekező képeknek. IPOLYI ARNOLD
