Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - BESZÉLŐ MÜLT - Csáky Károly: Rejtekező képek nyomában
BESZELŐ MOLT 617 A KUBÄNYI MEGFESTETTE HONT! ARCKÉPCSARNOK Kubányi képei zömmel a hajdani megyei vezérkar képviselőit örökítették meg. Közülük néhányról már szó esett. S vajon kik azok, akiket a később azonosított festmények ábrázolnak? Koháry Ferenc herceg (1767—1826) Hont vármegye örökös főispánja volt. Az egykori ranglétrán igen magasra emelkedett: az alkancellárságig, illetve a főpohárnokmesterségig vitte. Hont vármegye monográfiájának szerzői így jellemezték őt: „Külsejére nézve daliás alak volt. Dús, kissé lombos hajtól övezett magas homloka mély értelemről tanúskodott; élénk szeme, szabályos szép orra és simára borotvált arcza igazi nőies finomságú volt: ezt az üdesé- get haláláig megtartotta. Ünnepélyes alkalmakkor dúsan sujtásozott és paszomán- tozott dolmány, féloldalt vetett prémes mente simult daliás termetéhez.”21 Ilyen díszben festette őt meg Kubányi is, persze csak egy korábbi kép alapján. A leírt jellembeli tulajdonságok — elsősorban a külső jellemre utalók — egyébként a portrén is jól felfedezhetők. Paczolay Gyula (1818—1884) deméndi földbirtokos volt. Az 1848—49-i országgyűlésen Hont megye követeként vett részt. Pongrácz István (1821—1900) a felsőtúri Pongráczoktól származott. Részt vett a szabadságharcban, ott volt a bányavárosok téli hadjáraténál, harcolt Hatvanban, Győrben, Debrecennél és Komáromban. A szabadságharc leverése után három évig Aradon raboskodott. Később megírta a debreceni ütközet történetét, s a Debreceni Lapokban tette közzé. Közeli ismerőse így írt a jónevű katonáról: „Vele voltam a kápolnai és a mezőkövesdi csatában, volt alkalmam meggyőződni, mily tiszteletben állott, higgadt s mély megfontolású és eszélyes intézkedései s szép jelleme miatt nem csak főparancsnokai, de tiszt társai előtt is.”22 Öt katonaegyenruhában festette meg Kubányi. A portré finom, kiművelt lelkű, megfontolt és kiegyensúlyozott egyént tükröz. Zmeškali Zsigmond 1865—67-ben volt a megye alispánja s egyben országgyűlési képviselője. Nem törekedett címekre és méltóságokra, a tudomány, a kultúra s az irodalom igazi pártolója volt. 1899-ben halt meg, Kubányi így személyesen is ismerhette. Géczy Pétert 1848. máj. 15-én nevezték ki a megye főispánjává. Amint a honti történész írja: „(...) igen nyájas és szívélyes férfi, s az új intézmények barátja volt.”23 Díszöltözetben néz ránk Kubányi képéről, s a nyájasság és a szívélyesség valóban ott van az arcán. Dacsó Pált, mint a társadalmi ranglétra alacsonyabb fokán álló nemest, szerényebb öltözetben örökítette meg Kubányi. Az arc körvonalai jó modorú, művelt férfiról árulkodnak. Ű egyébként a németi kerületben volt képviselő 1878-ban. S amint Gyür- ky írta: „(...) kitűnő jelleme, képzettsége és szónoki tehetsége végett mindenki tisztelte a megyében."21 Podhorszky György az 1878-i tisztújítá- son lett Hont megye alispánja. Az ő nevéhez fűződik az ipolysági mértékhitelesítő hivatal létrehozása, valamint a vármegyei kórház felépítésének szorgalmazása. A portré alapján szolid, megfontolt, kiegyensúlyozott jellemnek látszik. Paczolay János (1818—1884) deméndi születésű ügyvéd, az 1848—49-es ország- gyűlés tagja volt. Neve gyakran szerepelt a politikai életben. Fő erényeit így látja a kortárs: „(...) soha nem akart lenni más, mint volt, a kinek nemes szivénél fogva is mindenki kereste barátságát és ő mindenki iránt nagyon is udvarias szokott lenni, de politikai meggyőződését soha semmiféle érdeknek alá nem rendelte, és mindenkor bátran és nyíltan síkra szállt a nemzeti ügy, az egyház s a társadalmi érdekek mellett.”25 Luka Lajos a portré alapján szerény ember benyomását kelti. A közügyek intézésében különben ő is „mindig tevékenyen részt vett”. 1878-ban képviselő volt, 1890- ben halt meg. Nincs kizárva, hogy Kubá- nyival személyesen is találkozott. Koháry II. Ignác (1726—1777) portréja kevésbé kifejező. Díszöltözete ugyan jól tükrözi a kor főnemesi viseletét, ám az arc megfestése elég laposra sikeredett. Öt egyébként 1769-ben iktatták Hont főispáni székébe. Arcképcsarnokunk korántsem lenne teljes, ha nem szólnánk a további portrék alakjairól. Csepreghy Ferenc (1842—1880) ismert népszínműíró Szálkáról indult a Parnasszus felé. Egyszerű Hont megyei falusi boltos gyerekéből küzdötte fel magát a pesti Népszínház igazgatójává. Szerénység és szolidság meg határozott tekintet néz le ránk Kubányi Csepreghy-portréjá-
