Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - IRODALMI ÉLET - Turczel Lajos munkásságáról Szeberényi Zoltán - Egy irodalomtudós jubileumára Duba Gyula, Dobos László, Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Tóth Károly, Balla Kálmán hozzászólásai
IRODALMI ÉLET 59 magatartásod Fábry Zoltán mércéjével mérhető. Értek hántások, sérelmek, igazságtalanságok, de sohasem alacsonyodtál a gyávaság, a kishitűség szintjére. Válaszod mindig a bizonyítás, bizonyítás és további bizonyítás volt: munkád. Ezért is magasság hetven éved. Magasság és példa. Arany és ezüst medáliák helyett most a lelkem szőtte rendszalagot nyújtom át neked, becsülésemet, becsülésünket — irodalmunk becsületrendjét. IJ _ Turczel Lajos irodalomkritikusi-történészi pályáját két szakaszra osztjuk, mint fi O ahogy azt méltatói általában szokták, akkor a körülbelül 1965-ig tartó első szakasznak ezt a címet adhatnánk: Turczel, a tiltakozó, a másodiknak pedig ezt: Turczel, a megőrző. S hadd mondjam el itt mindjárt, azt is, hogy az első címet az előttem szóló Dobos László sugallta hozzászólásomba. Nem azzal, amit lendületes születésnapi köszöntőjében az előbb elmondott, hanem azzal, ahogyan a Sodrásban című regényének Turaiját — azaz egykori tanárkollégáját, Turczel Lajost — megrajzolta. Túrái szinte egész regénybeli jelenését végigtiltakozza. Nemcsak akkor tiltakozik, amikor egy éjjeli mulatóban az egyik levelező hallgatója le akarja itatni, mindjárt a belépője is tiltakozás: „Én a színvonalat kifogásolom, kérlek. Főiskolai katedrán ülünk, nekem nem tetszik, ahogy mi ezt elnagyoljuk... Te is nagyon körülbeszéled a dolgokat ... Felszedted a politikai zsargont, és darálod köröstön-körbe. A verstant tudni kell, a műfajokat tudni kell, ennek csak ez az orvossága...” — vágja az arcába tiltakozón az őt vendégül látó Jeromosnak, funkcionárius tanár barátjának. S később is ilyeneket mond: „Ezért itt nem lehet könyörület. Én, kérlek, csak egyetlen igazolványt írok alá: a tudást/” S mikor a levelezős megjelenik a színen: „... itt erőszak történik, tiltakozom ... Engem nem lehet megvásárolni, most sem, és semmikor sem!” És hazafelé menet is „földöntúli hangon” végigtiltakozza a behavazott pozsonyi utcát: „Tiltakozom, tiltakozom!” Ez a „tiltakozó Turczel” egy kicsit, de talán nem is kicsit polémia a bennünk élő, általunk kialakított Turczel-képpel. Mert általában milyen jelzőket tettünk mi eddig a kritikus Turczel nevéhez? Segítőkész, kertészkedő literátor, hibáinkat nyesegető pedagógus-kritikus stb. S valljuk be, a pedagógus-kritikust, a pedagógiai kritikát közben mindig lekicsinylő hangsúllyal ejtettük ki. De vajon nem igazabb-e a Dobos-fotográfia? Lapozzunk bele kritikusunk egyetlen korai kritikájába, az 1955-ös Kritikai utóhangöa/ A bevezetőben a szerző Erdélyi János kritikusi hármas elve, a „szeretet, aggodalom és szigorúság” követelménye mellett tesz hitet, de a mai olvasó úgy találja, hogy írásában a kritikusi szigor hangsúlyosabb, mint az elnéző pedagógusi aggodalom és szeretet. Gyurcsó egyik versét „az ódái szárnyak helyett... a vezércikk-szólamok vonszolják a szónokiasan moralizáló, frázissá puffanó, művészietlen és zavaros végakkord felé”, Veres János „verseinek atmoszféráját legtöbbször nem lelkesültség, hanem lelkendezés, lelkendezően ünnepélyes hang hatja át”, Mács egy „vérből szatírát" rejtő témát „elkótyavetyél”, és Szabó Béla regényében az értékek mellett sok „az eszmei túllicitálás”, „az erőltetett pártos megnyilvánulás”. Vezércikkszólamok vonszolják, elkótyavetyél, túllicitál! Mi ez, ha nem tiltakozás? Tiltakozás az irodalmi félműveltség ellen: „A verstant tudni kell, a műfajokat tudni kell, ennek csak ez az orvossága ...” Vagyis: Ideje lenne már Turczel Lajos kritikái mellől elhagyni a „pedagógiai” jelzőt. Turczel jó kritikái nem „pedagógiai” kritikák, hanem egyszerűen kritikák. „Mozgó esztétika”, az esztétika normáinak s a születő, alakuló mű törvényszerűségeinek az összevetése. A régebbi irodalmi értékeink megőrzője, az 1965-től napjainkig szinte már csak irodalomtörténészként tevékenykedő Turczel lényegesen több és egyértelműbb elismerést kapott tőlünk, mint az irodalomkritikus. S természetesen megérdemelten. A Két kor mezsgyéjén, a Portrék és fejlődésképek s a Hiányzó fejezetek c. irodalomtörténeti művek, tanulmánygyűjtemények semmilyen megszorító, lekicsinylő, problematizáló jelzőt Tőzsér
