Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - Cselényi László: Galilei elvtárs, Küzdelem a Semmivel és Heideggarrel, Két oltár, B.B.B.B. (versek)
580 Az örök igazság a szakasztott égbolt megereszti érces tömött baritonját S egy kar lesz a világ pap kántor úr szolga egyenlőként zengi dörgő passióim II B-a-r-t-ó-k Megrepedt a világom miként egy rossz fazék s most mindhiába rázom szigorral ütöm vágom nem ad ki magából szabatos hangot csupán repedt- fazék-zajt Szertefoszlott egy álom Tudom én jól tudom én hogy miféle dal miféle zene kellene tinéktek Tudom én jól tudom én jól de lássátok be azt hogy mindhiába ütöm verem és döngetem nem ad ki már harmóniát magából Nincs is benne harmónia Csak szertefröccsent nyikorgások vannak benne Ugyan hol találom én meg azt az áhított zenét Szertefröcs- csent világunk vesztett harmóniáját Bojkottáló angyalok ti még talán ti még talán Érdes zene kell nekünk érdes zene Olyan akár a szívünk Olyan akár a lelkünk Olyan akár a húsunk Olyan akár a mindennapjaink érdes zene érdes zene érdes zene és nyikorgó pléhfazekak groteszk kis gnómok istenek ó hol találom én meg ki mondja meg hogy hová lett a napjaink nyugalma Sirassátok csak emberek barbár világ harmóniáját keressétek Megrepedt a világunk hogy rakom össze újra hogy rakom össze újra keressük együtt az elbitangolt édent
