Irodalmi Szemle, 1988
1988/5 - FÓRUM - Húszéves a Madách Könyvkiadó - Duba Gyula: Irodalmunk és kiadója
481 A kultúrpolitikai megszorítások általános társadalmi méretekben érvényesültek. A kiadó következetes szerkesztői gyakorlatát és felelős politikai-erkölcsi tudatosságát dicséri, hogy a nézetek tisztázása és az igaz értékek folyamatos védelme során sikerült megtartania a helyes fejlődési irányt. A folyamatosan kialakuló irodalompolitikai koncepció két fő területre fordította a szerkesztői figyelmet: biztosítani kellett, hogy semmi érték ne kallódjon el, minden új érték megjelenjen, másrészt viszont alkotó módon kellett gazdálkodni a már meglévő értékekkel. Nincs módunkban felsorolni a megjelent köteteket, a jellegzetes példákkal is gazdaságosan kell bánnunk, hogy ne legyünk terjengősek. Mindenekelőtt el kell mondani, hogy a kiadóban sorra debütáltak a fiatalok, az Egyszemű éjszaka és a Fekete szél legjobbjai megjelentették első önálló köteteiket. A próza is komoly művekkel jelentkezett, a Vajúdó parasztvilág, Álom Tivadar hadparancsa, Nem voltam szent, Egy szál ingben, majd Grendel Lajos regényei elismerést szereztek irodalmunknak. Érett költészetet képviseltek a verseskötetek, Tőzsér, Cselényi, Gál Sándor, Zs. Nagy könyvei mellett megjelentek az első válogatások (Bábi, Ozsvald, Dénes). Az értékvállaló szerkesztői figyelem nem lankad, legújabb bizonyítéka a Próbaút antológia nemzedékének felkarolása, a Főnix Füzetek lassan két tucatnyi kötete, és az egyre szaporodó második kötetek. Az értékgyarapodás új területére, műfajára is fel kell hívnunk a figyelmet: a társadalomtudományos és helytörténeti jellegű irodalom egyre gazdagabb termésére, mely hasznos műfaj ma már négy öt kötettel szerepel évi terveinkben, bizonyítván nemzetiségi tudatunk és öntudatunk fokozódó gondolatiságát és korszerűsödését, a nemzetiségi tudományosság jelenlétét. Kilencedik köteténél tart az Oj Mindenes Gyűjtemény és jövője nemcsak hogy megalapozottnak tűnik fel, hanem gyakoribb megjelentetésének a lehetőségén is el kell gondolkodnunk. Ezen Igény következménye, hogy az évkönyvet a következő évtől Kiskönyvtár sorozattal bővítjük. Örvendetes a monografikus művek jelentkezése, Zalabai Zsigmond kétkötetes faluszociológiája, Fonod Zoltán Fábry-életrajza már szintézisigényű vállalkozások. Az eredményesen fejlődő gyermekirodaimat is itt kell említenünk. Simkó Tibor Tikirikitakarakja óta folyamatosan jelen van a kiadói tervben, a legtöbb kötet színvonalasnak és sikeresnek mondható. Helyénvaló, hogy a legkisebb olvasóink hazai költők verseiből érezzék meg az anyanyelv szépségét, játékosságát és dallamosságát. Mégis kritikus megjegyzést is kell tennünk e műfajnál. Becsületes szándékain túl, bizonyos értelemben divatos lett a gyermekirodalom művelése. A tény, hozadékai mellett, némi fejesóválásra is késztet. A beérkező kéziratok egyenetlensége arra is utal, hogy némelyik eleve könnyed, kirándulásszerű vagy anyagi jellegű vállalkozásnak indult, a könnyebb útnak a publikálás felé. Az írónak hasznos lehet, az irodalomnak nem mindig, komolyabb vállalkozásoktól vonja el az alkotóerőt. Amellett a kiadó nem vállalhatja korlátlan mértékben a beérkező kéziratokat. A másik terület, a meglévő értékekkel való gazdálkodás és az érdemes irodalmi művek folyamatos jelenlétének a megteremtése a másodkiadásokkal kezdődik. A Földönfutók és a Keskenyebb út után a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban irodalmunk számos maradandó műve megjelent, mintegy „klasszicizálva” írókat és könyveket. A másodkiadások között és az említett sorozatban jelentős helyet kaptak az első köztársaság irodalmának művei, összegező antológiák dokumentálják a kisebbségi líra, kispróza és esszéirodalom legjobb eredményeit. A Fábry-életműsorozat időrendbe szedte az író munkáit. Tudjuk, a múltra a jövő érdekében van szükségünk! Megjelent már a Magyar Irodalmi Hagyományok Szlovákiai Lexikona és hosszú előkészületek és várakozás után remélhetőleg még ebben az évben megszerkesztjük és 1990-ben végre megjelenhet a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Lexikon. A kritika-elméleti irodalom fejlődéséről ismét bíráló éllel kell szólnunk. Ezt a műfajt és mindennapi atmoszféráját, gyakorlatát ellentmondások jellemzik. A kiadó fennállása óta rendszeresen szerepel az évi tervekben két-három kritikakötet. Nem is rosz- szak — okosak, gondolatgazdagok. Fogadtatásuk és visszhangjuk azonban alig van, gyenge, nem hallható. Objektív tény, hogy az elmúlt évtizedek, a pangás ideje általában nem kedvezett a megalapozott és egyenes kritikai véleménynek. Ez azonban nem adhat teljes magyarázatot arra, hogy kritikai életünk nem kielégítő és folyamatosan vérszegény, pontosabban gondolatszegény. A Fábry-életműsorozat visszhangtalan. Meg-