Irodalmi Szemle, 1988
1988/5 - LÁTÓHATÁR - Jozef Gerbóc: Ragadozók (vers; Kulcsár Ferenc fordítása)
476 becsomagolva drága anyagokba. És mű-eleganciába. Japán tévékamerák és fényképezőgépek elé. Japán szag és bűz elé. Miniatürizálják lelkiismeretüket. Felnagyítják testük méreteit. Zúdulnak a nagy történelembe. Önnön mell- és állószobraikhoz. A lerombolhatatlan szoborcsoporthoz. Elegánsan lépdelnek az álarcos bálokra. A maszkok orgiájára. A véres bacchanáliákra s az erotikus videoshow-kra. Vagy a csöndes szanatóriumokba és fürdőkbe. A pompásan terített asztalokhoz. A sznob koktélokra és fogadásokra. A gazdagság és a bőség ünnepélyeire. A deviza-övezetekbe. A betétkönyvekhez és a folyószámlákhoz. A trezorokba és széfekbe. Az újraforgatott köpenyekhez. Az álcázott lojalitáshoz s a hurrááárendszerekhez. Az ellenfelek s a gyönyörű őzek pusztulásához. A rovarok, az erdősusogás s a víztükör likvidálásához. Zúdulnak a szánalmas embriókat tároló titkos intézetekbe. Zúdulnak önmagukba. Belsőségeik labirintusába. A magánarchívumokba. A realisztikusan felékszerezett képmást mutató tükrökhöz. Az aranyozott rámákba. Zúdulnak alá gyönyörű világunkban. Praktikus koponyákkal a rózsaszín fülek idézőjelei közt. A szegénység ivadékai. Az élet diplomatái. Zúdulnak a gyönyörűen feldíszített koporsókhoz. A szilárd és súlyos sírkövekhez. Kulcsár Ferenc fordítása
