Irodalmi Szemle, 1988
1988/5 - LÁTÓHATÁR - Dušan Mitana: A gombák illata (elbeszélés; Illés Anna fordítása]
474 és az öröm, hogy a kislányának nem esett baja, erősebb volt, mint a felsége miatt érzett félelme. Vierába visszatért az élet, ezt legelőször a pupillája jelezte. Az elsősegélyt nyújtó férfi nagyot sóhajtott, és folytatta a masszázst. Viera arcába lassan visz- szatért a vér. — Viera — mondta hangosan, lenyelve a zokogását. A férfi megfordult. — A maga felesége? — kérdezte, majd megnyugtatásképpen hozzátette: — Ne aggódjon, minden rendben lesz. Szerencsére közel volt a parthoz. Heves gyomorgörcs, hirtelen ájulás. Már rendben van. Alighanem elrontotta a gyomrát. — Köszönöm — rebegte. — Nagyon köszönöm. — Szóra sem érdemes — válaszolta a férfi, aztán még mondott valamit, ő azonban már nem figyelt rá. Meglátod, otthon minden rendben lesz. Ugyanúgy, mint régen — jutottak eszébe a szavak, amelyeket délután azért mondott a lányának, hogy a kicsi békén hagyja. Akkor nem hitte, hogy kibékülnek, most viszont, ahogy elnézte Vierát, teljesen biztos volt benne, hogy nem hazudott a lányának. Nem csak egy újabb csalás volt, bizonygatta magának, valóban rendeződik az életünk. Tudta, hogy Viera megbocsát neki, tudta, hogy végre megtalálja a megfelelő szavakat, amelyek meggyőzik a feleségét. Az arcát fürkészte, és hirtelen ráébredt, mennyire szereti. Tudta, hogy most már lesz ereje megvallani, és a felesége elhiszi. Viera felült. Távoli tekintetében rettenetes igyekezet tükröződött, mintha valami halálosan komoly és fontos dologra próbálna visszaemlékezni. Keresett valakit. Tekintetét kutatón végighordozta a körülötte állókon, egy pillanatra a férje arcán is megpihent, de aztán tovább keresett. Ügy tetszett, nem találta meg: iszonyat lopakodott a szemébe. Ismét a férjére nézett, és halkan megkérdezte: — Hol van a kislányom? Volom rcuuuu a louan. — t\ xo ieie lorditoira a fejét, bár nem láthatta, mert a körülötte állók eltakarták előle. A férfi tanácstalanul nézett körül. Cigarettát kívánt, úgy érezte, azonnal rá kell gyújtania. A közelben azonban senki sem dohányzott. Lenyelte a nyálát és a nadrágjába törölte izzadt tenyerét. Mozdulatlanul állt, és némán bámulta a tavat, az alacsony hullámokat, amelyeket a meleg alkonyati szél fodrozott a vízre. Víz, homok és gombák illatát hozta a szél. Ügy érezte, gyönyörű, szivárványszínű szappanbuborékok szállnak a tengert idéző kék égbolt felé, de már a tekintetünktől szertefoszlanák. A nap eltűnt a fák koronái mögött, ismeretlen madarak repültek feléje. Illés Anna fordítása
