Irodalmi Szemle, 1988
1988/5 - LÁTÓHATÁR - Vojtech Kondrót: Találkozások Laco Novomeskývel; Páratlan sorok; Alkonyodó táj (versek; Tőzsér Árpád fordításai]
Páratlan sorok 1 A pattanásig feszülő pattogatni való kukoricát — ja] ha egyszer tetten érhetném benne a rügyezés vágyát! — megint árulják jönnek az árusok vasárnaponként biciklin rendszerint ebéd előtt kicsomagolják foltozott batyuikból a tavaszt (A pattogatott kukorica fehér szirmai jelzik hogy vége a télnek) 2 (kiszolgált) periszkópjaival a föld alól zöld (rövidlátó) szemével a fű amelyre midnyájan felülről nézünk a zöld szőnyeg amelyre úgy lépünk rá hogy nem húzzuk le a cipőnket a fű amely figyeli minden lépésünket Figyeli cipőnket is amely már saját párját sem érti s az előzködők tekintetnélküliségével halad — Évente elhalasztód észak—dél s dél—észak irányú utad egy-egy nappal évente északabbra vonulsz hogy legalább egy órácskával elodázhasd a tavasz érkeztét (őszig) a (még vagy már) először nem virágzó fa jöttét 3 A pattanásig feszülő pattogatni való kukoricát — jaj ha egyszer tetten érhetném benne a rügyezés vágyát! — megint árulják Jönnek az árusok Rendszerint vasárnaponként ebéd előtt biciklin Kicsomagolják foltozott batyuikból a tavaszt ÍA pattogatott kukorica fehér szirmai jelzik hogy új tél kezdődik)
