Irodalmi Szemle, 1988

1988/4 - KRITIKA - Alabán Ferenc: Kontextus

KRITIKA 407 tékelésével. Ennek a ténynek az igazát jól jelzi a kötet, bár ahogy szépirodalmi részek újbóli közlésére vállalkozik, úgy közölhetne egy témáról (könyvről is) több (a hazai magyar vélemény mellett szlovák, esetleg cseh vagy magyarorszá­gi) kritikai észrevételt is. Az összehasonlí­tási alap színeiben bővülhetne így kritikai, elméleti síkon, melynek értéktudatosítő funkciója komoly adalékot jelenthetne egész irodalmi életünk további differenciá­lódása szempontjából. A középszer meg­haladása irodalmi és kritikai berkeinkben elképzelhetetlen a közép-európai kontex­tus ilyen formáinak figyelembevétele nél­kül. Ahogy egyes alkotásokat össze lehet hasonlítani, ugyanúgy lehet egymáshoz mérni irodalmi irányzatokat, sőt egész iro­dalmi vonulatokat. S ez vonatkozhat a kritikai, irodalomtudományi vagy más mű­faji termékek komparatív vizsgálatára is. Az eddig megjelent két Kontextus anya­gát Tőzsér Árpád válogatta és szerkesz­tette. Mindezeken túl gondolatgazdag ta­nulmányokat is írt e kötetekbe. Valójában egy kisebb csoport munkáját végzi, hiszen napjainkban az ilyen és hasonló vállal­kozások már munkacsoportok feladatai. A határozott, indokolt és eredeti szerkesz­tői elképzelés megvalósítása körülménye­ink között nem is lehet könnyű munka — lehet, hogy éppen emiatt csak kétéven­ként (tehát minden páratlan évben) je­lennek majd meg a Kontextus-kötetek. Erjesztő és aktivizáló hatásuk már most is fontos mozgatóereje irodalmi életünk­nek (bár az ötszáz hazai példány minden­képp kevésnek tűnik), mert a kitűzött koncepció a minőségi momentumokat hangsúlyozza: a nyitottságot, az igényes­séget, az egyetemességet. Ezek pedig olyan impulzusok, amelyek nélkül sem kicsi, sem nagy nemzetek irodalmai nem érhetnek el jelentős eredményeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom