Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - Varga Erzsébet: Új korszak küszöbén
Jk új korszak, az emberi történelem reményteljes új feje- zete kétségtelenül az elmúlt év végén kezdődött: december 8-án, amikor a legfelsőbb szovjet és amerikai vezető aláírta a rakétamegállapodást, azaz a középhatótávolságú és a hadműveleti harcászati rakéták teljes felszámolásáról szóló szovjet—amerikai szerződést. Azt a szerződést, amely a történelem folyamán első ízben irányozza elő atomfegyverek megsemmisítését, megteremtve a nukleáris leszerelés folyamatának alapját, utat mutatva mának és jövőnek. Az új korszak, amelybe tehát most lépünk, legszebb hitünk, s most már megalapozott hitünk szerint a világ demilitarizálá- sának korszakaként, a konfrontáció együttműködéssé és a gyanakvás bizalommá változtatásának korszakaként, a reális gondolkodás, a józan ész győzelmének korszakaként kerül be a történelembe, amely — bízunk benne — egyszer valóban emberi történelem lesz. Mert az álig néhány hete aláírt megállapodás mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy az atomfegyvermentes világ 1986. január 15-én meghirdetett gorbacsovi programja reális program, s a továbbiakban — a decemberihez hasonló konkrét lépések megtételével elérkezhetünk a tartós béke, a fegyver- és háborúmentes, félelem nélküli világ korszakába. Az előttünk álló 1988-as esztendő — amelyben olyan sorsdöntő, mai életünkre is kiható események évfordulóiról emlékezünk majd meg, mint a Csehszlovák Köztársaság megalakulása, a szocialista forradalom hazánkbeli győzelme vagy a cseh—szlovák államszövetségről szóló törvény elfogadása — tehát egyszersmind a remények évét jelenti számunkra, mégpedig a reális reményekét, hiszen a december 8-i aktus mindennél meggyőzőbben bizonyítja, hogy a fegyver- és háborúmentes világ képe nem utópia, nem illúzió, megvalósíthatatlan vágyálom, hanem válóra váltható lehetőség, s megvalósításáért a magunk eszközeivel — a művészek tehát a művészet tudat- formáló eszközeivel — mi is harcolhatunk. Vitathatatlanul olyan küzdelemről van szó, amelyen kívül maradni, amelyet közömbös szemlélőként, a kívülálló szemével nézni bűn, de legalábbis szégyen. Varga Erzsébet ÚJ KORSZAK KÜSZÖBÉN
