Irodalmi Szemle, 1988
1988/3 - HOLNAP - Jozef Urban: Tőlünk egészen hozzánk
322 HOLNAP az ablaktáblákon városok ájult vére csordogál Tőlük egészen hozzánk és elbűvöl minket a megsebzett halál távolodása 23.30 Majakovszkij szelleme szunyókál könnyű remegésű kiégetett függönyeimben az utolsó amit megértettem éjszakázó galerink önsajnálata volt és annak az öreg tanárnak a félelme aki a háború alatt szabadon választhatott halál és nemlét között valami jó kiadós szerelemért fohászkodtam érjen bár valami nagyon régi ódon lerobbant külvárosi zugban II akkor inkább ne szeressen hajaszála se legyen függönyömön a beleégett lyukon ne ontsa könnyeit Tólük egészen hozzánk és ne gyötörje őt a halálban az hogy az rendületlen 23.40 a számlappal orosz rulettet játszom na kérdem felkészültél-e rá hogy két rossz közül mindig a nagyobbikat válaszd hja kérem azok a régi szép idők amikor a történelem nélküli állat itt élt bennem fülemben golyó csipog és Hemingway a gólya a fürdőkádba zuhan kiloccsannak az utolsó szép szavak és a gyerekek kiket már senkinek nem vihet el nem vihet el nem vihet el III 00.00 van valami f. U. szabadon választhat orrhegyéről verejték csöpög Tőlük egészen hozzánk és az öli őt meg a halálban hogy itt járt s hogy időközönként meg is ismétlődhetik Bettes István fordítása
