Irodalmi Szemle, 1988

1988/3 - Zirig Árpád: Ajándék

252

ban indult hazulról, és a vonaton gondolatban újraélte az előző napot. Csendes elégedettséggel állapította meg, hogy ő még mindig igaz, érett férfiszerelemmel szereti a feleségét. Éjszakai ölelkezésük fölidézésekor testén apró remegések cikáztak keresztül. Az asszonya hét évvel volt fiatalabb. Szerencsés csillagzat alatt születhetett, mert az évek nyomtalanul vonultak el fölötte. Teste három szülés után is megmaradt karcsúnak, lányos formájúnak. Bőre bársonyát a húszévesek is megirigyelhették volna. Elemér büszke volt a feleségére. Többször nyugtázta magában, milyen szerencsés, hogy ilyen asszonyt választott magának. Más ötven körüli férfiak este, lefekvéskor kénytelenek hájfodrokkal bőven megáldott zsörtölődő asszonyok szuszogását hallgatni, és gyomor-, fejvagy derékfájást színlelni, hogy elhessegethessék maguktól a néha-néha még fölizzó nőstényhevületet.

Kattant a zár, lassan kitárult az ajtó, mögötte egy pulykatojásképű, zilált külsejű nyeszlett férfi.

— Nagyon türelmetlen vagy szakikám — mondta —, egyébként is korán érkeztél.

Elemér akaratlanul is körbetekintett, hogy meggyőződjön róla, kinek szól a hízelgőnek nem mondható fogadtatás, de kénytelen volt megállapítani, hogy a címzett csak ő lehet. Nem akart rögtön játszmavesztes lenni, ezért a fogadás hangnemében, tegezőleg, kissé lekezelően válaszolt.

— Az időérzékeddel nincs valami rendjén, ha most neked korán van. Nézz ki az ablakon, láthatod, hogy öreg este van. Egyébként Elemér vagyok — nyújtotta a kezét.

— Tonda — jött a válasz a kézfogásra.

Valahonnan a szoba belsejéből egy nehézbombázó alkatú szőke gyönyör hömpölygött elő. — Iveta — búgta alkatához illő hajókötél-hangon, majd „pá, édes” intéssel kigördült a szobából. Csípőinek ringása szinte faltól falig bejárta a széles folyosót.

— Nem az időre mondtam a koránt, szakikám, hanem erre — és Tonda félreérthetetlen jelzésre lendítette a kezét, még bökött is egyet a szoba felé, ezzel is célozva a benti történtekre.

A szobában tömény test- és izzadságszag keveredett valami csípősen édes, olcsó illattal. Az ablakhoz lépett és kinyitotta. A friss levegő élesen csapódott az arcába, odakinn hideg éjszaka készülődött. A patakparton, amely kettéválasztotta a fürdőváros sétálóutcáját, fázósan összehúzódzkodva álltak a gesztenyefák, az éjszaka fényei lilássárga színben lebegték őket körül. Az elképzelt kellemes három hét tiszta pergamenjét az érkezéskor tapasztalt első benyomások pimaszul bemocskolták. Még szerencse, hogy az ágyát érintetlenül találta, mert gondolataiban már-már a hazamenekülés lehetősége is fogalmazódni kezdett.

Gyorsan kicsomagolt, lezuhanyozott, és az ágyba zuhant. A szobatársa ugyan elkezdte a gyermeteg történeteit mesélni a nőkről, de ő határozott kézmozdulattal jelezte alvási szándékát.

Meglepetésére egy szuszra végigaludta az éjszakát, pedig máskor idegen helyen a szoba és az ágy lehetséges emlékei nyomasztólag hatottak rá és gyötrő álmokkal terhesek voltak az első éjszakái. Most kipihenve, frissen ébredt. Tonda a fürdőszobában foglalatoskodott, miközben egy szirupos slágert énekelgetett valószínűtlenül vékony hangon. Elemér ellenszenve csak nőtt e kor- nyikálás hatására lakótársával szemben. Terveket kezdett szövögetni arról, hogyan függetlenítse magát Tonda nem kívánatos társaságától. Végül döntött. Természetjáró leszek, vagyis azt a látszatot fogom kelteni, így biztosan nem csatlakozik hozzám, olyan típusnak látszik, akinek életét a kávéházak és az aszfalt határozzák meg.