Irodalmi Szemle, 1988
1988/3 - Juhász R. József: X-montázs (Cselényi László köszöntése)
JUHASZ R. JÓZSEF X-montázs Cselényi László köszöntése A első iksz talán a legfontosabb az ember fejlődésében. Ekkor alakul ki minden olyan tulajdonság, melyet az ember egy életen keresztül még csak megfejteni sem tud, csiszolja, mint kőkorszaki ember a kőbaltát. Cselényi nagyon nehéz fába vágta kőbaltáját, olyan fába, melyet eddig (legalábbis itt, a szlovákiai magyarság körében) senki sem döntögetett. És ez a kőbalta élesnek bizonyult. Félretéve a metaforát: olyan vállalkozásba kezdett, melyhez hasonló mindeddig nem akadt. Riporterként kezdte pályáját, majd Adyt, Kassákot és Illyést követve többször is hosszabb időt töltött Párizsban. Ez a két meghatározó élménye végül is papírlapon találkozott, és két egymástól távol eső műfaj szintéziseként (líra és riport) él mindmáig. Magyarság és európaiság, vidék és központ, falu és világváros, sorsok és szubjektumok váltak költészete fő ihletőivé. És a nagy dunai árvíz. Formailag is újat hozott a szlovákiai magyar költészetbe, ez azonban nem a helytelenül formainak elnevezett avantgárd, mellyel sokszor és sokan vádolták, ez a forma a tartalom velejárója és elválaszthatatlan egysége. Montázsai, bármennyire is közhelynek tűnik ez, az életről szólnak. Arról az életről, melyet Cselényi élt meg ez ideig, és sajátságos szűrőjén keresztül közvetített a sokszor nehéz helyzetben levő olvasókhoz. Szövegeit (vagy montázsait, verseit, prózáját?) olvasva nemcsak az olvasó, de a kritikus is zavarba esik (esett). A második ikszet már az alkotás jegyében kezdi az ember, van aki azzal, hogy dolgozni kezd, családot alapít, más azzal, hogy szervez és családot alapít, megint más azzal, hogy kitárulkozik, véleményt nyilvánít, felfedez és másutt, az alkotók családjában kezdi újra gyerekként második életét. Cselényi László és Tőzsér Árpád hitetlen Tamásként robbantak ebbe a családba, hogy bizonyítsanak. Bebizonyítsák azt, hogy a periférián, az irodalmi periférián is lehet és kell igen magas színvonalon költészetet művelni. Cselényi második iksze két kötetet tett le a költészet asztalára. 1961-ben a Keselylábú csikókorom, 1965- ben az Erőd című kötetet. Ebben a két kötetben a felvázolt írói magatartás és
