Irodalmi Szemle, 1988
1988/2 - Martin Bútora: Jelentés Tichyről
181 „Már senki sincs ott.” „S aki neked ajánlotta, ő sem tudja?” „Nem. Majd holnap. Gyere már, kérlek, haza. A gyerek még nem evett.” „A hűtőben van spagetti. Semmi baja nem esne, ha egyszer nem vacsorázna.” „Azt megettem, ahogy hazaértem a munkából.” „Te ittál?” Ez nem szimat, Tichá képességei nem foghatnak ki a telefonon. Tichá szimatát tapasztalatai igazolják: ha Tichý felönt a garatra, megnő az étvágya. „Lekéstem az ebédet.” Tichý mestere a válaszadásnak: válaszol is, magyaráz is, elhallgat dolgokat, nem ellenkezik, hogy ne kelljen semmit visszavonnia, ha végül kiderülne valami — s mindemellett valójában semmit sem mond. „Süssetek rántottat magatoknak.” Rántottaevés közben azt magyarázza a lányának, mi a különbség a fias és fiatlan tyúktojás között. A lány rákérdez: azt jelenti-e ez, hogy minden férfi kakas? „Anyád jobban meg tudja ezt magyarázni” — mondja két ásítás között Tichý. „Gondolod?” — szólt a lány elmélázva. Tichá egész éjjel mocorgott, forgolódott, rendezgette maga alatt a tojás alakú párnát, ám hiába. Tichý a konyhában dohányzott és azon meditált, ki lehet a gyilkos. III. Tichý a majdani munkahelyen és a majdani telken Tichý mit sem intézhetne, ha nem volnának nővérei. S nekik férjeik. Azaz sógorai. Az egyik építőanyagról gondoskodik. A másik a gázgyárban dolgozik, gázt és gázkazánokat szerel, néha magával viszi Tichýt fusizni. A harmadik helyettes főorvos a női osztályon. Felesége minden eddigi munkahelyét módszeresen hajtotta fel. Sógorai nyilvántartást vezetnek. Az építésznek jegyzettömbje van, a gázosnak naptára, a nőgyógyásznak kiváló emlékezete. Legelőbb körbefutotta építészéket: semmi valamirevaló hely, semmi, ami ínyünkre volna. De az építész legalább megígérte, hogy vele lehet „okosan együttműködni”, ha úgy hozná a szükség. Hát persze hogy úgy hozza. Mindig úgy hozza. A gázos tippjei ígéretesnek mutatkoztak, csakhogy nem jöttek be: csupa széjjelszórt ász. A nőgyógyász belekottyant: „Bármit.” Szó szerint így mondta: „Tegye tiszteletét, ha bármire szüksége volna. Rugalmas ember.” „Csak nem flúgos?” Ez volt Jozef Gajdoš igazgató-helyettes. Tichýnek eszébe ötlött, hogy már szólt mindenről, csak egyet felejtett ki, azt, hogy az ő feleségéről van szó. „Vagy úgy ... bocsánat.” „Nem történt semmi.” Valóban semmi sem történt, Tichýt egy ilyen kérdés nem hozza ki a sodrából. „Főiskolát végzett rendesen... meg minden. Változtatni akar, az iskola nem neki való.” „Értem.” Gajdoš nyilván akkor is megértette volna, ha Tichý azt mondja: az államelnöki iroda sem való neki. „Anička, kapcsolja Sládeket. Iszik egy pohárkával?” Tichý ivott. Gajdoš magyarázott. Sládek is megértette. Most még valami Plesníknek kell megértenie. Tichý ivott még eggyel. „Mondtam már magának, hol dolgozik a sógorom?”
