Irodalmi Szemle, 1988

1988/2 - Martin Bútora: Jelentés Tichyről

179 s hallgatnak. Tichý tudja, hogy ő tudja, hogy ő is tudja, őt mi vezérelte oda. Ez a végenincs lelki csiki-csuki, egymásra ismerésük ős megértésük pillanata. A pihekönnyű cinkos összemosolygás pillanata. Tichý állandóan szomjas. Szüntelenül szivattyúznia kell. Iszik, olvas és izzad. Minél többet iszik, annál inkább izzad. Nem kellene annyit innia, úgysem oltja szomját. A lány torkoskodó. Mindig csámcsog valamin. Rágcsál, rajzolgat és olvas. Mindent elolvas, ami a keze ügyébe kerül. Minél többet eszik, annál kövérebb. Nem szabadna annyit ennie, a barátnői nevetnek rajta. Tichá tanítónő mindkettőjüket ostorozza. Nagyon elégedetlen lenne, ha így találná őket — őt, ahogy a jégszekrény felé lépked, s a lányt, amint megcé­lozza a kamrát. És fölöttébb felháborodna, ha azon kapná a lányát, hogy — akár az előbb — az ő, az anyja melltartóját próbálgatja a fürdőszobában. Csak­hogy az anya, feleség és tanítónő Tichá nincs itt, mert egészen mostanáig, tizennyolc óra ötvenkét percig, az iskolában dunsztolódik. Ha itt lenne, nem hagyta volna annyiban a dolgot. Talán hisztériás jelenetet rendezett volna. A hisztériás nők az ágyban csodálatosak. Legalábbis lármát csapott volna, így viszont csend van. A ropogtatás és a szürcsölés hangjait leszámítva. II. Tichá az iskolában és Tichý a lakásban Tichá tanítónő csaknem kilenc évig tanult. Ezalatt abszolvált egy szülést, két vetélést, hat költözködést (albérletből a szülőkhöz és vissza, majd végül ebbe a lakásba), tizennyolc javítóvizsgát, négy dékánit, kettőt rektori engedéllyel, egy évismétlést és három megszakítást (tanulmányaiét, nem terhességit, e má­sodikról lásd fentebb) és hét munkahelyet: a Hadsereggel Együttműködő Szer­vezet nevelési osztályát, a Priemstav n. v. kádertovábbképzést szorgalmazó szakosztályát, a Körzeti Ottörőház módszertani szertárát, a Kerületi Népmű­velési Központ szakköri részlegét, a Kožatex szakmunkásképző intézetét, a Nyugat-szlovákiai Kő- és Kavicsbányák munkabiztonsági alakulatát, a Kerü­leti Pályaválasztási Központot, csupa előadói helyet és csupa átmeneti mun­kaviszonyt. Házasságon kívüli viszonyt nem folytatott, mert félt tőle, bár álmá­ban csábítja és kísérti őt máig is; izzad a keze és szégyenli meztelen testét. Rosszabb ennél, hogy huzamosabb ideje házastársi viszonyt sem folytatott. Tichá tanítónőnek a több mint egy hét hosszabb időt jelent. Aztán már nem képes számon tartani, hogy egy hónap vagy kettő telt-e el. Jelenlegi, nyolcadik munkahelye az általánosban állandónak látszik. Állan­dónak és örömtelennek. Az az érzése, hogy minden férfi utána koslat. Ezt nem tudja elviselni. Nagy, vad, kocsmányos szemekkel kíséri a férfiakat. Ha valamelyiküket a fene eszi utána, tud róla. Mert hogy az ilyen férfi messziről bűzlik. (Álmában viszont illatosnak hat.) Lószagú. Akár a ló. Mint egy ló. Daubner tanfelügyelő már harmadnapja vizslat az iskolában. Rövid ficsúr- bajuszt visel. Amint először a szeme elé került, Tichá megérezte, hogy bűzlik. Tichá tanítónő izzadsága édeskés és ragadós. Szeretkezés után szépen illato­zik, akár az ambrózia vagy a pézsma. Ö csak képzeli, hogy az ámbra és a pézs­ma így illatozik, mindenesetre kellemes érzés, s már régóta nem érzett effélét. Keserves kínok ezek. Többféle illatfüggönyt ismer. Másokét, a sajátját is. Az egyik akkor árad belőle, ha utazik rá valaki. A félelem szele ez. Meggyőződése, hogy minden ilyen férfi megsejti benne ezt az érzést. Hogy ráadásul látja, amint kézfején

Next

/
Oldalképek
Tartalom