Irodalmi Szemle, 1988
1988/2 - Ardamica Ferenc: Bocsánat, bocsánat
174 fényes csiga-csíkot hagyva maga után az udvar macskakövén. Line Anna mankójára támaszkodva lassan követte. Én is rántottam egyet a kút szivattyúján. Nem volt semmi értelme. Azután elindultam. Kénytelen voltam Line Anna mellett elhaladni. Nem álltam meg, hogy oda ne szóljak: — A történtek után kénytelen leszek a riportot utólag korrigálni. Megtorpant. Felém fordult. Sírt... — Cselekedjen belátása szerint! De mi akkor sem hazudtunk. Minden más... igaz volt. Maga csak a szépre volt kíváncsi... hát azt emeltük ki. A csúnyát elhallgattuk. Kislettem a kapualjból, magam mögött hagyva a két nyomorékot, lépteim visszhangját, a súrlódó hangot és a mankókopogást. Otthon meghánytam-vetettem a dolgot, és a riportot utólag nem korrigáltam. Nem tettem közzé semmilyen helyesbítést. Attól tartottam, ártanék vele szépen induló irodalmi pályámnak. A Kurák-ügyet távedéseim között könyveltem el, ahol mindmáig előkelő helyen szerepelt. De ma, amikor az évek távlatából, pontról pontra átvettem és átértékeltem a történteket, ma már más a helyzet. Korrigálnom kell — épp ideje már! — az álszentségemet! No nem a riportot! Hanem a besorolását tévedéseim közé! Hamis környezetrajz, pontatlan, hiányos információk ... Ebben hibáztam! De a lényegben, amit a riport címe és slusszpoénja is kifejezett — abban nem! Az nem változott. Pedig megjelenése óta közel tizennyolc év telt el. Tisztelt Kúrák József, tisztelt Line Anna! Ezennel megnyugtatlak benneteket, hogy nem fogtok szerepelni Válogatott tévedéseim című kötetemben. Nincs benne semmi keresnivalótok. Mindössze abban tévedtem, hogy azt hittem: tévedtem. Már nálatok, de legkésőbb a macskaköves udvaron rá kellett volna jönnöm, hogy a riportban közölt igazság nem rendült meg. Senki sem hazudott. Hiszen ti, Kúrák József és Line Anna, a hiányzó végtagok nélkül is egész emberek módjára segítettetek egymásnak élni. Ez a tény önmagában, ideális körülmények között is tolira kívánkozott. S mert a körülmények egyáltalán nem voltak olyan ideálisak, mint azt egy újságíró-gyakornok mindenáron szerette volna, azért ne szégyenkezzetek! A körülményekért, melyek között napjaitokat tengettétek, elsősorban másoknak illett volna pirulniuk. Bocsássatok meg nekik, ellenetek vétkezőknek. És nekem is, természetesen. Kúrák József és Line Anna — odaát a másvilágon! Bocsánat, bocsánat...
