Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - Rácz Olivér: Harc az emberért Hófehérke és a hét bányászgyerek
11 tott a gyülekezet tettre készségén: a kis közjáték után perceken belül megválasztották a bizottságot. Gorilla úr lett az elnök, Orangután úr az alelnök, Csimpánz úr az ügyintéző. A többi már simán ment. — Akik nyelveket tudnak, lépjenek elő — kiáltotta Gorilla úr. Némi habozás után a papagáj és a kaméleon jelentkezett. — Kevés — dörögte Gorilla úr. — Úgy tudom, ön már számos idegen országban megfordult — nézett agresszíven a szerényen a háttérben meghúzódó páviánra. — Nos, Pávián úr? — Ha én nyelveket tudnék, már régen nagykövet lennék Londonban vagy Párizsban. Vagy külügyi tanácsadó a Fehér Házban — válaszolta Pávián úr búsan. — Baj — mondta Gorilla úr tanácstalanul. — Nyelvek nélkül semmire sem megyünk. Az emberek annyiféle nyelven beszélnek, hogy ezért nem bírják egymást megérteni. Szerencsére az ügyintéző megoldotta a kérdést. — Elegendő, ha mindenki egy nyelvet választ magának — kiáltotta. — Jegyzem a jelentkezőket. Magam az olaszt választom. Esetleg a spanyolt is: sí, si. Skandináv nyelvek: norvég, svéd, dán? Az antilop nyomban jelentkezett. Az említett nyelvek közül ugyan egyetlenegyhez sem konyított, de a skandináv szó megtetszett neki. S végső esetben ott vannak rénszarvasék, majd kisegítik. Angol nyelvre az angol véreb jelentkezett: Well, well. Franciára a fekete medve: Bon, bon. Németre a vaddisznó: Ach, ach. Egy órán belül elkelt az összes nyelv. Estére elkészültek a feliratos, jelszavas táblák és a transzparensek is. „Csatlakozunk az emberek követeléseihez! Kísérletezzenek növényeken!” „Támogatjuk a mozgalmat! A jövőben minden kísérletezést műanyagokon kell végezni!” Természetesen akadtak gyengébb felfogású egyének is; ezek félreértették az egész akciót, és ilyenféle feliratokkal jelentek meg: „Ellenezzük a csillagháborút! Követeljük az atomenergia békés célokra történő felhasználását!” Meg: „Követeljük a közel-keleti kérdés azonnali, békés megoldását!” „Szüntessenek be minden fegyveres mozgalmat Irakban, Iránban, Nicaraguában!” Vagy: „Minden nép térjen át a növényi táplálékra! Mindenekelőtt az Oroszlán-, Tigris-, Farkas- és Jaguár-nemzetség!” Ezeket a táblákat és transzparenseket természetesen nyomban elkobozták, és mint méltatlanokat, gyerekeseket és komolytalanokat, a guru barlangja mögött tátongó szirtes szakadékba dobták. A megmaradt feliratokat, transzparenseket komoly szakmai bírálatnak vetették alá és rangsorolták. Az első díjat egy ismeretlen ménló és a csallóközi juh közös transzparense nyerte el. Elolvasni senki sem tudta, de a kivitelezése csodaszép volt. A négy sarkán békegalambok, tulipánok, teljes szegfűk, az egyes szavak között szép, zöld négylevelű lóherék. Fenyőfák, tölgyfák. Tobozzal, makkal. Ragyogó volt. — Jó, de milyen nyelven van? — kérdezte Csimpánz úr, miután kedvükre kigyönyörködték magukat. Ezt viszont még a bagoly sem tudta. Végül előretuszkolták a tömegből a fel-
