Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - HOLNAP - Fehér Sándor: Vagyok, A XX. század sírkövére (versek) - A. Szabó László: Ádám monológja (vers)
miket nem használok csak a palócok széles hangjaival megbicsaklok létrám nem Jákob lajtorjája nem skizofrén álom nem vak vetés nem érdemtelen érmet nem kapok soha csak amit visszadob a jegyautomata mind jobban és jobban félnek maguktól önök iááá uraim figyelem magukat amióta nyugodtabban ölnek embert jobban félnek önök csak így kisbetűsen uraim mert itt a cím EZ A BIZALMATLANSÁG VERSE FEHER SÁNDOR Vagyok A XX. század sírkövére az a teleizzadt ing érdemeim teljes elismerése mellett (f ] élt 100 évet SZABÓ LÁSZLÓ Adóm monológja ne hazudj nem igaz hogy éva halott tudom hogy él bár ajkán elhalt az ének de ő nem okozna ily fájdalmat soha kedvesének csak rózsává változott majd tükör lett hirtelen s benne hamuszínű arc a megnyíló végtelen most válaszra vár hallgat napként izzó teste meglásd vesztünket okozza e vad tavaszi este lebegünk vonaglunk elkárhozik ölünk nem érdekel semmi úgyis kiűzetünk
