Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - FIGYELŐ - Archleb-Gály Tamara: Törékeny törvények (Bartusz Mária szobrai)
1213 TÖRÉKENY TÖRVÉNYEK Bartusz Mária szobrai Bartusz Mária, aki Prágában született (1936-ban), és Kassán él, legjobb szobrászaink egyike. Hogy ez a tény, akárcsak a művésznő neve, szélesebb körben ismeretlen, főként szerénységének köszönhető. A hírnévhez menedzser is kéne... Az ő menedzserei viszont egyedül a szobrai. Tavaly Kassán és Eperjesen mutatta be őket. A szobrászatot kezdettől fogva a látás és a tapintás szerve számára rendeltetett gyönyörködtetésként értelmezi, noha jól tudja, a megformálásban az értelemnek is szerepe van. Már korai, hatvanas évekbeli bronz és alumínium kisplasztikái is a formáknak a lényegre való egyszerűsítéséről tanúskodnak. Ugyanabban az időben kezdett a pozitív és negatív formák viszonyával foglalkozni, akárcsak példaképei, Henry Moore és Hans Arp. Máig vallja, hogy e formák egymástól elválaszthatatlanok. Megszülettek egymásba illeszthető ún. összerakói, amelyek segítségével a vakok és gyengénlátók lőcsei iskolájában ismerkedhettek a gyerekek az alapformák jellegével. Az 1967-ben, 1976-ban és 1983-ban megrendezett akcióiról Kladek Gábor kassai fényképész sorozatot készített. (Ö volt egyébként a bevezetőben említett, koncepciójában is figyelemre méltó kassai kiállítás rendezője és a katalógus képeinek fotósa is.) Brancusihoz hasonlóan Bartusz Mária is a természetben fellelhető „ősformák” világából — a vízcsepp, a búzaszem, a kagyló formájából — merít ihletet alkotásaihoz. Ezek a többnyire kerekded alakzatok formaérzékelésének fő forrásai. Azért részesíti őket előnyben, mert felismerte, hogy ezek a természetben is életerősebbek, ellenállóbbak (példa rá a rügy, a sejt, a tojás). A törékeny, de ugyanakkor szívós, védelmező erejű struktúrák, képződmények izgatják a művésznőt — mint amilyen a csigaház, tojáshéj vagy mondjuk a tüdő érhálózata. Az organikus struktúrákat jelképező kerekded, illetve a szervetlen világot jelképező szögletes formák harca iránt kezdettől fogva érdeklődik Bartusz Mária. Szembenállásuk az ő felfogásában az élő és élettelen mindig és midenütt tapasztalható sorsdöntő találkozásának allegóriája. Az a benyomása, hogy a szervetlen (élettelen) világ fokozatotsan miden élőt bekebelez, agresszívan viselkedik (pl. a sivatagi homok a növényvilággal szemben). Ebben az egyenlőtlennek tűnő harcban a művészet eszközeivel a veszélyeztetett puha, organikus, sebezhető formák mellett foglal állást. Talán e felfogásból származik az egyik legkevésbé tartós szobrászati matéria, a gipsz iránti vonzalma (első gipszplasztikája 1963-ból való!). A gumi mellett ma a gipsz szobrainak legkedveltebb anyaga. A hetvenes évek derekától kezdve minőségben, színben, struktúrában, sőt tartósságukban is eltérő anyagokat kezdett kombinálni (követ bronzzal, gipsszel stb.). Gipsz- fa-kő Tájkép-ciklusa (a nyolcvanas évek elejéről) ún. assemblage, azaz: minikörnyezet. A még puha gipszből húzással, nyomással nyert alakzatok természeti képződményekre emlékeztetnek. Az alkotás folyamatának feltárása a természetben jelenlevő és ható erőkre utal. Más munkáin a hófehér, száradó masszába erőszakosan behatoló kődarab vagy gerenda az agresszivitás hatását leplezi le. Ezek a művei a happeninggel, illetve a gesztusművészettel mutatnak rokon vonásokat. Homage to Fontana c. plasztikája az olasz származású argentin szobrász, Lucio Fontana hasonló természetű művei iránti elismerés kifejeződése. 1985-től a még lágy, formálható állapotban lévő gipszszobrait kötelekkel kötözi át Barbusz Mária. A kötelek végére nehezékeket aggat, vagy a rámához, az alaphoz erősíti őket. Mindezzel újra a húzás, a gravitáció és más erők hatását hangsúlyozza a mű létrejöttének folyamatában. Az egyes alakzatok közt kölcsönös kapcsolat, párbeszéd alakul ki. FIGYE LO
