Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - ÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye (Nagyedik, befejező rész)
I 187 törvény 1. cikkelye szerint „a nemzet egyértelmű akartának szerve és úgyszintén az állami szuverenitás megvalósítója” volt, kollektív szervként kellett feladatát ellátnia. Míg azonban a törvény (az újságokban és a falragaszokon publikált szövege szerint) a végrehajtást a Nemzeti Bizottság elnökségére bízta, addig a hivatalos lapban található törvényi szöveg az elnökséget nem említi. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a jogszabály expressis verbis nqm is tiltja meg annak tevékenységét oly formában, amint azt az előző jogállása szerint gyakorolta. A 11. számú törvény ugyanúgy, mint az újságokban és a falragaszokon publikált törvény szövege a Nemzeti Bizottság létezéséből indul ki. Az ideiglenes alkotmány elfogadásáig a Nemzeti Bizottság elnöksége afféle kormánytevékenységet fejtett ki. Az 1918. évi 11. számú törvénnyel tehát a Nemzeti Bizottság és a külföldi ellenállási mozgalom polgári képviselői között keletkezett ,,hatásköri konfliktus” a Nemzeti Bizottság javára dőlt el. A Nemzeti Bizottság összetétele egyébként nem felelt meg az osztályerők arányának. A gyakorlatban a burzsoázia szervévé vált, annak vezető szerepét juttatta érvényre, s annak érdekeit és politikáját képviselte. AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁK ALKOTMÁNY A 11. számú törvény a valóságban a csehszlovák jogrend legelső törvénye, s egyúttal az első csehszlovák alkotmány is. Ettől származtatják hatályukat a csehszlovák jogszabályok, még akkor is, ha ezeket a jogi normákat 1918. október 28. előtt adták ki. A törvény 2. cikkelye szerint ugyanis generális clausulával vették át a csehszlovák jogrendbe mindazokat a jogi normákat, amelyek október 28-ig az osztrák és a magyar jogrend hatályos részeit alkották. Ez lényegében annyit jelent, hogy az új államnak nemcsak a Habsburg-törvényeket és a kapitalista időszak addig hatályos törvényeit kellett átvennie a jogrendjébe, hanem még a feudalizmus korából, Mária Terézia idejéből származó jogszabályokat is. Ami pedig Szlovákiát illeti, a recepció sok esetben a középkorba nyúló szokásjogot is jelentette. ' Az osztrák törvények közül elsősorban az 1811-ből származó polgári törvénykönyv érdemel figyelmet, majd az 1852. évi büntető törvénykönyv. Furcsaság számba megy Ciszlajtánia alkotmánya, az 1867. évi decemberi alkotmány egyes részeinek a recipiá- lása, pl. az állampolgárok alapjogairól szóló törvényé. További kuriózumnak számít az 1867. november 15-i 134. és 135. számú birodalmi törvény (az egyesülési, illetve a gyülekezési jogról) átvétele. Végeredményben az első törvény szerint az új Csehszlovák Állam a régi Ausztria folytatása volt a cseh országrészekben, a régi Magyarországé pedig Szlovákiában.74 A bíróságok és a közigazgatási hatóságok kötelesek voltak minden esetben megvizsgálni a törvények hatályosságát. S azok a régi jogszabályok, amelyek tartalmukkal ellentétben álltak az október 28-i törvény szellemével, még akkor is hatályukat vesztették, ha kifejezetten nem helyezték őket hatályon kívül. Ez a megállapítás viszont még nem következik magából a törvény szövegéből. Ilyen álláspontot a polgári jogtudomány természetesen csak később foglalt el, s említett állítása is későbbi keletű.75 A HATÁLYOSSÁG KÉRDÉSE A törvénynek az a rendelkezése, hogy az addigi összes tartományi és birodalmi törvény és rendelet hatályban marad, nem volt a véletlen műve. Rašín, a törvénytervezet és javaslat alkotója, jól ismerte a Pantüőek-féle ,,politikai törvény” teljes elaborátumát, hiszen részt vett annak munkálataiban, és a tervezet elkészítésénél abból indult ki, sőt merített is belőle. Ez az elaborátum megkülönböztetett olyan jogi normákat, amelyeket az új államnak át kellett volna vennie (az 1914. július 25-ig publikáltakat), majd pedig olyanokat, amelyeket csak akkor kellett volna átvennie, ha hatályuk meghosszabbításáról külön döntés született volna (törvények, császári és királyi rendeletek, amelyeket a háború idejére adtak ki), s végül azokat a jogszabályokat, amelyek hatályáról az elaborátum- ban javasolt módon határoztak volna (azaz az 1914. július 25. után kiadott további jogszabályokat). A törvény viszont különbség nélkül globálisan recipiált minden jog-
