Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - LÁTÓHATÁR - Cselényi László: A 70 éves Štefan Žáry és a 60 éves Milan Rúfus köszöntése
A 70 ÉVES ŠTEFAN ŽÁRY ÉS A 60 ÉVES MILAN RÚFUS KÖSZÖNTÉSE Az idei esztendő utolsó hónapjában tölti be életének hetedik, illetve hatodik évtizedét a jelenkori szlovák költészet két legnagyobb élő alkotója: Štefan Žáry és Milan Rúfus. A két költő között mindössze tíz esztendőnyi különbség van, a közöttük lévő alkotói különbség ennél sokkal több, egész generációnyi. Žáry ugyanis már 1938-ban ismert és elismert költő, a szlovák szürrealista (nadrealista) iskola egyik vezéralakja alig húszévesen, míg a mindössze tíz évvel ifjabb Rúfus, noha negyvennyolcban már ugyancsak kész költő, kötettel csak 1956-ban jelentkezik, Až dozrieme (Mire megérünk) címmel. (E kötet, köztudottan, mára immár az új szlovák líra alapkövének számít.) Így a két, majdnem kortárs költőt nemcsak az ún. szlovák állam évei választják el egymástól, hanem még az ötvenes évek sematizmusának az évei is. Nem a mi tisztünk, hogy átfogó elemzésekben méltassuk e két jelentős alkotó munkásságát, megpróbáljuk hát a magunk sajátos eszközeivel kihangsúlyozni épp e két költő jelentőségét a mindenkori szlovák irodalomban. Nevezetesen a montázs eszközeivel. Éppen ők azok ugyanis, akik a klasszikusok, s néhány immár klasszikussá jegecesedett kortárs (Beckett, Szenlkuthy, Weöres) mellett oly módon hatottak e sorok írójára, s következésképpen a csehszlovákiai magyar költészetre, hogy az általa magyarított Rúfus- és Žáry-szôvegek részleteit beledolgozta készülő, elképzelt szövegébe. Ennek rájuk vonatkozó részeit közli most, kissé elsietetten, minthogy még nem kész a végleges szöveg, ám a kettős jubileum apropóján megbocsájthatóan talán. Mert elképzelhető, hogy az ünneplésnek ez sem megvetendőbb módja — hogy ti. az utód nyíltan vállalja hatásukat oly módon is, hogy szövegeiket beleoperálja saját munkásságába —, mint az ilyenkor szokásos, semmitmondó ünnepi szavak. Cselényi László
