Irodalmi Szemle, 1988

1988/10 - Soóky László: Áttételes reflexiók és rezedaillat (regényrészlet)

1150

tar már szinte szóra sem érdemes. Mennykőcsapkodás volt meg jégeső. A jégeső parádésra sikerült, s hajmeresztőnek tűnt. A horgászok pánikszerűen menekültek. Akkora jegek estek, hogy behorpadt a bádog, és szélvédők törtek össze. Soha életemben orvost úgy nem hallottam káromkodni. Még embert sem. Elsősorban a rendszert szidta, kereste az összefüggéseket. Vitázott is önmagával, mivel én nem szóltam.

A kátyú, amibe belecsúsztunk, a közepesnél valamivel nagyobb volt, s a bele- csúszás olyan tökéletesen sikerült, hogy mindkét hátsó kerék a levegőben pörgött. Akkorra a jégeső elállt, szinte másodpercnyi pontossággal, csupán az eső szakadt. Különböző manőverekkel kísérleteztünk, közben hasaltunk a lőtyében, körmünkkel kapartuk a sarat. Mögöttünk autók álltak, mivel más út nem volt. Valaki türelmetlenül dudált. Az orvos egy pillanatra megdermedt, aztán felállt. Én még úgy orvost nem láttam felállni, de embert sem, elindult a dudáló autó felé. Megállt a dudálós előtt, kitépte őt az autóból.

— Kedves elvtárs — mondta —, ha jó elvtárs vagy, javasolj valami jobbat, mint amit mi tettünk! — Kapartuk a sarat. A dudálós esküdözött égre-földre. Emelővel kiaraszoltuk a kocsit a kátyúból, és kedélyesen csúszkáltunk. Az orvos meghívott vacsorára, nem fogadtam el. Kiszálltam a kocsma előtt, az eperfáról csöpögött a víz, egyébként sütött a nap. Valahol tehát szivárvány volt, jelentőség nélküli. Könnyedén megdöbbentem, mert a söntésre könyökölve Zsiga doktor szürcsölte a vodkát rózsaszínű szívószálon keresztül.

— Iszol? — kérdeztem.

— Persze. Tudod, mennyire utálom a passzivitást. De mert aggódtál értem, ma este megmutatom neked a Sánta Katát.

— Nem érdekel. Szerelmes vagyok egy szőke nőbe, aki teljesen ép.

— Nem vennéd ki a varrásokat? Ég a bőröm, hiába, nem sikerült beilleszkednem a társadalomba. Egyébként tudnék mesélni, de nem tudok. Szedd ki a varrásokat.

— Nem szedem.

— Igyál vodkát.

— Jó.

— Bicskás jobban van?

— Jobban. Egy hűtőipari szakember szakszerűen hűti.

— Minek? Nem volt elég merev?

— Holnap talán temetésre kell mennünk. Vagy holnapután.

— Világos. Vigyél fel a planetáriumba, van egy tucat pornófilmem, kivetítem neked az égboltra.

— Ne hülyéskedj, doktor, te igazgató vagy s egyben szakszervezeti tag, mondj le a perverzitásról.

— Ha nem viszel oda, kitépem a varratokat, és elvérzek. Téged teszlek felelőssé.

— Nagykorú vagy, én meg úgyis menekülőfélben vagyok.

VI

Az ajtó fölött függő pasztellképet figyeltem, amelyen egy bizarr völgyben úgy kanyarodott az út, mint egy megmerevedett madár, minden pillanatban azt vártam, hogy elrepül. Hogyan vehetett fel ilyen madárformát? A paplan csücskével megcéloztam a madarat, szeme riadtan rám szegődött. Rádöbbentem: Holló Fernyiges és a Griff üzent a képen keresztül. A fiam átfordult, és megölelt.

— Indulsz? — kérdezte a feleségem.