Irodalmi Szemle, 1988
1988/9 - HOLNAP - Juhász R. József: Végzetes gyalogút (vers)
!\21 JUHÁSZ R. JÓZSEF Végzetes gyalogút van ennek a benzingőzös sugaras kocsiútnak valami csodálatos varázsa fajanszokkal teli roskadozó túlfűtött vagy egyszerűen bámulatosan unalmas és van ennek a kocsiútnak egy különleges fehér hóval borított csapása amolyan hótermő igazságszagú gyalogút próbáld meg felidézni legkedvesebb halottadat ismeretlen ismerőseidet mielőtt megszólal a papagáj a válladon mielőtt talpig nehezékben elfogadod a kocsiutat és hófödte csúcsokat meg jégbarlangokat építesz a szívedben legnagyobb meglepetésedre gyermekeid szájából hallod vissza az életet mielőtt megtörténhetne veled a belső evolúció megérsz a szócsapdákra a kirakatbeszélgetésekre mielőtt van ennek a kocsiútnak egy különleges fehér hóval borított csapása melyen minden lábnyom jégkristállyá változik melyen ha meginogsz betemet saját kishitűséged nem érhetsz célba rajta a csapást meghosszabbítja minden egyes lábnyom lehetőséged határai virágoznak a hó alatt csak a visszafordíthatatlan izgalmak tüze éltet a beláthatatlan és az ismeretlen nyelved alá rejtve szemed mögé bújva megtalálod ne ijedj meg fogadd el mint koldus a fenékberúgást köszönd meg hiszen fel sem foghatod mit kaptál ajándékba nincs szükséged többé nevekre illemtanra és szeleburdi dulimanókra mielőtt fejest ugranái a lelátóról fejezd be utolsó mondatodat nincs a szónak megváltó ereje repülj repülj s ne hidd hogy visszahívnak
