Irodalmi Szemle, 1988

1988/9 - BESZÉLŐ MÚLT - Haiczl Kálmán csehszlovákiai helytörténeti tanulmányai

1091

vertek, de néhány hét múlva a törökök segélycsapatokat kaptak, amelyek északnyugatra, Morvaországba is betörtek, s mindenütt öldökölték és pusztították a keresztény lakosságot. Evlia Cselebi török történetírónak az ostromról szóló mesés fantáziával dúsított, felnagyított adatait Haiczl cáfolgatja ugyan, de folyton idézgeti, s így az eseményeket nehezen átte- kinthetőkké teszi. A vár felmentéséért a bécsi hadvezetőség semmit sem tett. A kimerült német—magyar őrség alkudozásra kényszerítette a főkapitányt, aki nyolc pontba foglalva a szabad elvonulás feltételeit, megígérte a vár átadását. A török a feltételeket kissé módosítva elfogadta, s így Forgách Ádám 2472 megmaradt katonájával zeneszóval, zászlókat bontva vonult át Komáromba. Ezzel azt akarták iga zolni, hogy nem megvert seregként távoznak. Haiczl ehhez még hozzáteszi, török ágyúgolyókat is akartak magukkal vinni, hogy a királynak megmutathassák: „40 nap és 40 éjjel ilyen golyóktól szenvedtünk, miért nem jöttél segítségünkre?” (i. m. 189.).

A vár bevétele után következő fejezet: Az érsekujvári vár leírása, Evlia Cselebi magyarra is lefordított török nyelvű leírása alapján ismerteti a vár fekvését, belső elrendezését, a törökök zsákmányát. Huszonkét évig volt Érsekújvár a török kezében, ami többszáz hozzá tartozó keresztény község meghódoltatását is jelentette. (Többek közt Surány, Nyitra várának és környékének megszállását is.) 1683-ban, a töröknek Bécs alatti döntő veresége után megindult a felszabadító hadjárat, Haiczl szerint főként XI. Ince pápa sürgetésére és jelentős anyagi támogatásával. 1685-ben a keresztény csapatok Lotharingiai Károly vezetésével Érsekújvárt is körülzárták, s véres harcok után visszahódították. Az erősen megrongált várat Széchenyi Ferenc érsek 1699-ben újjáépíttette, s ettől kezdve ő lett a vár főkapitánya. Haiczl, mint a többi vármonográfiájában, itt is külön fejezetet szentel II. Rákóczi Ferenc szabadságharca érsekújvári eseményeinek. Érsekújvárt Bercsényi 1704 nyarán záratta körül, s alkudozni kezdett a vár kurucpárti lakosaival. Közben e vidék földbirtokosa és császári tisztje, Bottyán János is Rákóczi mellé állt, s az ő segítségével a kurucok ez év novemberében elfoglalták a várat, amely aztán hosszú ideig Bercsényi főhadiszállása volt. Maga Rákóczi is tartott itt haditanácsot. A környék legbuzgóbb őre Bottyán

János lett, aki Karvánál a Dunán hidat is veretett, így biztosítva a kurucok összeköttetését a Dunántúllal. A szerencsétlen végű trencséni csata (1708) után Érsekújvár még 1710 végéig kuruc kézen maradt. Jávorka Adám hadnagy 1709-ben innen indult a labancokhoz pártolt Ocskay László elfogására, s az ő kivégzésének helyén ma is látható a rézből kovácsolt O. L. betűjel Újvár főterén. A várat mint elszigetelt erősséget Heister császári tábornoknak adták fel a kuruc utóvédharcok idején. Utána már nem sokáig állt Érsekújvár, 1724- ben császári parancsra bástyáit felrobbantották, falait lebontották. A szerző ezzel be is fejezi könyvét, a vár helyén épült városról már csak ennyi a mondanivalója: „Érsekújvárnak ezzel hadiszerepe teljesen megszűnt és további élete a mezővárosok szürke élete lett mindaddig, amíg a közlekedési politika vasúti gócponttá nem tette. A városnak későbbi fejlődése azonban már e tanulmány feladatán kívül esik” (i. m. 298.).

Haiczl mint volt levéltáros, rendszerint ügyelt adatainak pontosságára, ellenőrizte a forrásokat. Egy esetben azonban feltűnő tévedést is átvett a Katholikus Szemlére hivatkozva. Balassi Jánosról, a költő apjáról ezt írja: „Később kegyelmet kapott és Kékkő Divény várában tartózkodott, majd 1574-ben Érsekújvárban katonáskodó Bálint fiához költözött (...) visszament Újvárba, ahol mindenétől megfosztva hányatott életét 1577 tavaszán befejezte” (i. m. 41). Balassi Bálint azonban 1574-ben nem katonáskodott Érsekújvárban, hanem csak 1588-ban, amikor már apja halála óta több mint tíz év telt el. Az apa nem is tartózkodott Érsekújvárban, hanem Liptóújvár- ban; a félreértésre az adhatott okot, hogy ezt rövidítve szintén csak Újvárnak nevezték. Balassi Bálint érsekújvári kalandját később hitelesen írja le Eckhardt Sándor az Irodalomtörténet című folyóiratban (1955. 445—455.).

Haiczl Kálmán a Nemzeti Kultúrában 1935-ben újabb Újvárral kapcsolatos tanulmányt tett közzé Ghyczy György, Oláh-Uj- vár hadi népeinek főkapitánya címmel. A nevezett főkapitányról kevésbé részletesen már az Újvárról szóló monográfiájában megemlékezik. Itt részletes életrajzát is megírta két folytatásban (i. m. 42—54, 101—115.). Elmondja, hogy a kapitány ősei régi dunántúli köznemesi családból származnak, s a 16. században a Nádasdy főurak familiárisai voltak. Ghyczy is Nádasdy Tamás nádor udvarában szolgált, s le-