Irodalmi Szemle, 1988

1988/9 - BESZÉLŐ MÚLT - Balla Gyula: „Korlátok és Korláthok ellen” (Tamás Mihály életművéről)

BÁLLÁ GYULA

»Korlátok és Korláthok eilen«

Tamás Mihály életművéről

1. Rövid életrajz

Tamás (Tvaroska) Mihály 1897-ben született Beregszászban. Családjára emlékezve így írt: „Apám gazdag, sok pénzt kereső, de szenvedélyes és indulatos ember volt. Csendőrt pofozott és házat vett neki, hogy kiengesztelje. Ötvenéves sem volt, mire elégett szenvedélyes lelke. Én az ő kezét örököltem és a fejét, de anyám szelíd, józan, magát védelmező, de senkit sem bántó lelkét kaptam azokhoz útravalónak”.1

A gimnáziumot a szülővárosában végezte, majd Budapesten beiratkozott a Műegyetemre. Az első év után bevonul katonának. 1916-ban fogságba kerül, innen 1918-ban megszökik. A háború után a Műegyetemen folytatja tanulmányait, 1921- ben itt szerez építészmérnöki oklevelet, ezt azonban a csehszlovák hatóságok nem ismerték el, ezért 1928-ban a brnói (brün- ni) német egyetemen újra megszerezte a mérnöki diplomát. Ezután egy angol- svájci aszfaltépítő cég kárpátaljai, majd magyarországi mérnöke. A háború után előbb Svájcba, majd Ausztráliába megy. Mérnöki teendői mellett a melbourne-i egyetemen ad elő statikát. Melbourne-ben hal meg 1967-ben.

2. A Nüvelláskönyvtől a Szép Angéla házáig

Tamás Mihály útja jelképes, önmagán túlmutató út a két háború közti kárpátaljai magyar irodalomban. Hogy íróvá válásában a történelmi sokknak és az azt követően kialakult politikai, társadalmi helyzetnek nem kis szerep jutott, az egy pillanatig sem kétséges. De íróvá avatását nemcsak a körülmények hitelesítik, hanem tehetsége, politikai tisztánlátása, humánuma.

Akárcsak az erdélyi Kós Károlyt, őt is a rajzasztal mellől, a mérnöki tervek világából szólította- csábította át az irodalom. „Az igazat mondd, ne csak a valódit”2 később megfogalmazott József Attilá i morális parancsát itt hatványozottan érezte a szellem embere. Kellettek a hidak, paloták, kaszárnyák, de a lélek épülése mindegyiknél előbbre való volt. Amit egyik regényhőse mond az újságok kapcsán, az az irodalomra is érvényes: „... Az itteni sajtó a vidéki méretekből hirtelen lendült át nagyméretű központi sajtóvá ... Ezek még örülnek minden hírnek, amit kinyomtathatnak, és örülnek minden embernek, aki értelmes mondatokat tud leírni”.3

De Tamás Mihály is hamar beláthatta, hogy az emberek betűéhségét hogyan játssza ki a napi politika, hogy az irodalmat ellepik a dilettánsok, az akarnokok kalőzlobogói. Ebben a miliőben szellemileg függetlennek, emberileg tisztának maradni nem kis próbatételt jelentett. De Tamás Mihály megkísérelte és — sikerült neki.

Első kötete, a Novelláskönyv 1923-ban jelent meg Kassán a Kazinczy Társaság kiadásában. Négy év termésének — az 1918- tól 1922-ig terjedő időszaknak — legjavát fogja össze a kötet: tizenegy novellát. A korszak szlovenszköi és kárpátaljai irodalmát ismerve mi az, ami már itt egyénivé, összetéveszthetetlenné teszi Tamás Mihály hangját? Mindenekelőtt a folyékony novella-beszéd, a stílus tisztasága, a biztonságos szakmai tudás. Az utóbbit azért fontos hangsúlyozni, mert egy kárpátaljai író könyvéről írva éppen maga Tamás Mihály