Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - HOLNAP - : A szerkesztő jegyzete
983 NAGY ÉVA Utópia Probléma Talán száz évvel előttem élsz, talán kétszázzal mögöttem, időzónák véletlen átfedéseként éreztelek meg álmomban egyszer és utoljára. Két csodára nem elég egy ember. Talán szerencsém lesz, talán rátalálok valahol apádra, ükapádra, fiadra vagy unokádra, és az övé leszek. Génjeink mohó szeretkezéseként megszülöm szerelmünket neked, hátha találkozik veled ... Étteremben Mondja meg, ki rendelt először élvezeteket? És minek? Étvágytalanság ellen? Vagy épp unatkozott? És Ön? Mi jogon kínált hétfogásos kedvtelést? Honnan vett hozzá KEDVET? „Ki fának rendeltetett“, úgy bolyong az erdő sűrűjében, mint ínyencfalat a bélben: mire kiutat talál, elemészti önmagát. Nincs tegnap, és a jövő bizonytalan. Be kell rendezni a mára, falat emelni a mindennapos támadás Mosolyrács mögött dühöngjön a szomorúság. Forró vízben áztatni a csontokat, elszakítani néhány idegszálat, és a gyomormosás során kiadni mindent, ami szükségtelen. A probléma az, hogy a marék semmi nem rejthetek féltett titkokat. Érintetlenül Fölösleges dolog rózsatövis-koszorút fonni a világ megválaszolatlan kérdéseiből. Érdekesebb lenne úgy szétválasztani tövisétől a rózsát, hogy ne hervadjon a szépség, és félkész elméletek helyett érintetlenül szippantani föl minden illatozó gondolatot.