Irodalmi Szemle, 1987

1987/2 - NAPLÓ - Macza Mihály: A jubiláló komáromi múzeum

lentése címmel. Ezek mindegyike pontos és értékes adatokat tartalmaz az egylet vezetőségéről, tagságáról, előző évi működéséről, továbbá a megye és a város történelmével foglalkozó tanulmányokat közöl.

Az egylet működésének első éveiben a többi tisztségviselő és tag is hatékonyan segített a történelmi és régészeti emlékek, a megye monográfiájának megírásához szükséges adatok gyűjtésében. Az egylet néhány tudományos-ismeretterjesztő előadást is rendezett, e kezdeti lendület azonban az 1890-es évek elején megtört és fokozatosan passzivitás váltotta fel: csökkent a múzeumnak ajándékozott tárgyak száma, az egylet rendezvényeinek látogatottsága s a taglétszám is, ami rontotta az egylet pénzügyi helyzetét, mivel kiadásait a tagok alapítványaiból és a tagdíjakból fedezte. Nem gátolta meg a gyűjtemény 1897-ben történt áthelyezése sem az újonnan felépült törvény- széki palotába, ahol ugyanazon év májusában Gyulai rendezésében megnyílt a második kiállítás. A gyűjtemény elhelyezése itt sem volt kielégítő, mert a kiállítási helyiség szűk, a látogatók részére pedig nehezen hozzáférhetők a kiállított tárgyak. Miután Gyulai Rudolf 1897 nyarán elköltözött Komáromból, nem volt, aki az egylet tevékenységét ösztönözze. A múzeum fenntartása érdekében szükségessé vált az újjászervezés, ami csak 1900-ban valósult meg. Az újjászervezett egylet Komárom vármegyei és városi Muzeum-egyesület néven folytatta tevékenységét, kiegészítve azt a régészeten és történelmen kívül a néprajzzal és a természetrajzzal. Négy osztálya élére az egyesület külön gyűjteményőröket választott: a régészeti gyűjtemény őrévé Weszelovszky János járási albírót, aki 1904-ig az egyesület titkári tisztét s betölti, a történeti gyűjtemény őrévé Szendrey Imre polgári iskolai tanárt, tőle e tisztséget 1903-ban Alapy Gyula megyei levéltáros, 1904-ben pedig Ruisz Gyula, a bábolnai ménesbirtok jószág- igazgatója vette át, a néprajzi gyűjtemény őrévé Bathó Lajos megyei másodaljegyzőt, a természetrajzi gyűjtemény őrévé pedig Bottay Kálmán polgári leányiskolái tanárt. A múzeumot az egyesület a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének felügyelete alá helyeztette, amivel szakmai segítséget s rendszeres évi államsegélyt nyert muzeális tárgyak vásárlására. Gyűjteménye a régészeti ásatások és leletmentések anyagával is gyarapodott. Az ásatásokat Weszelovszky János vezette, aki 1899 nyarán részt vett a Magyar Nemzeti Múzeum első régészeti tanfolyamán. Egy képzőművészeti gyűjtemény létrehozása céljából az egyesület 1906-tól már tudatosan gyűjtötte a képzőművészeti alkotásokat is. Ideiglenesen megoldódott a gyűjtemények elhelyezése. Az egyesület már újjáalakulása évében megkapta a várostól az ún. Esterházy pavilont, amelyet Esterházy Miklós gróf építtetett az 1891. évi komáromi gazdasági és iparkiállításhoz, s utána a városnak adományozott. E díszes faépületben nyílt meg 1900. no- vemBer 18-án a múzeum, a gyűjtemény harmadik kiállítása.

Az egyesület — elődjéhez hasonlóan — rendszeresen megjelenteti évkönyveit A Komáromi vármegyei és városi Muzeum-egyesület Értesítője címmel, melyeket az egyesület titkára (1900—1903: Weszelovszky János, 1904—1909: Alapy Gyula) szerkesztett. A komáromi bencés főgimnázium épületének elkészülte után annak nagytermében az egyesület 1908—9-ben több színvonalas ismeretterjesztő előadást is rendezett.

A múzeum gyorsan gyarapodó gyűjteményének elhelyezésére az Esterházy pavilon rövidesen kicsinek bizonyult. A Múzeum-egyesület ekkor szorgalmazta az egyesülést a városban működő további két közművelődéssel foglalkozó intézménnyel, a Közművelődési Egyesülettel és a Vármegyei Könyvtárral, közös központi székház felépítése céljából. Alapy Gyula egyesületi titkár fáradozásának köszönhetően 1911-ben megvalósult a három intézmény egyesülése, s létrejött a Jókai Közmívelődési és Muzeum Egyesület (röviden Jókai Egyesület), amely az 1912. október 11-én jóváhagyott alapszabályai szerint fő feladatának a nemzeti közművelődés terjesztését, a művészetek pártolását és ismertetését, a komáromi múzeum fenntartását, fejlesztését, gyűjteményeinek tudományos feldolgozását, ezek számára és a megyei könyvtár részére végleges otthon biztosítását tekintette, valamint hogy Jókai Mór emlékére szobrot állíttasson és állandó színházat létesítsen Komáromban. Székháza — a Kultúrpalota — állami támogatással, Hültl Dezső budapesti műegyetemi tanár tervei szerint, Nagy Mihály komáromi építész irányításával 1913-ban fel is épült az egykori kisgimnázium telkén, s 1913. november 29- én ünnepélyesen felavatták. Ugyanazon év végén az épület egyik szárnyába beköl