Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - Jaroslava Pašiaková: Tisztelgés Turczel Lajos előtt
JAROSLAVA PAŠIAKOVA TISZTELGÉS TURCZEL LAJOS ELŐTT K ülönös, de vannak emberek, akik — akárcsak műveik — nem öregszenek. Ezek közé a „kiválasztottak” közé tartozik a bratislavai Komensky Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének volt tanszékvezetője, sok éven át felettesem és becses barátom, dr. Turczel Lajos docens, kandidátus. Nagy szerencse, és minden ifjú, kezdő ember számára sokat jelent, ha tudományos munkásságának kezdeteinél széles látókörű, okos, szívélyes, emberséges és jellemes ember inspirálhatja, lelkesítheti, irányíthatja és segítheti tanácsaival. Nekem megvolt ez a szerencsém már a prágai Károly Egyetem diákjaként. Tanáraim közé világhírű tudósok tartoztak: Mukafovsky, Smilauer, Krejcí, Bu- riánek a cseh szakon, s a szlovák irodalmat előadó Rosenbaum akadémikus. A magyar szakon az emberségesség, a szellemi munka méltóságának és a diák (lett légyen az akár „csak” diáklány) iránti tiszteletnek oázisát megteremtő Blaskovics József és Rákos Péter docensek, akiket szerényen Július Bredár egészített ki. Hála az ő lelkes, áldozatos, optimista erőfeszítéseiknek, sikerült nekünk, a csak a cseh kulturális körökben divatos nyelvekben jártas diákoknak (Riedl Szende prágai, Bach-korszak- beli áldásos lektori működése után közel száz évvel) leküzdeni a látszólag legyőzhetetlen nyelvi akadályokat, és elsajátítani a magyar nyelvet, melynek gazdagsága, sokrétűsége először kétségbe ejtett, később ámulatba: bámultuk e kétségkívül rendkívüli, teljes gazdagságában és szépségében sajnos mindmáig csak néhány „kiválasztott” számára érthető nyelvet. Hogy a nehézségek ellenére mi, első cseh hun- garológusok (Richard Prazák, aki a brünni böl-
