Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Megmozdult világban ... 8.
ÉLŐ MOLT Szovjetunió. E nélkül a pozitívum nélkül, e nélkül a hit nélkül nincs gerince, nincs tartalma, nincs célja és lelke az imperialista háború elleni harcnak”.15 A leszerelési konferencia eredménytelensége mögött is az új háborúra való felsora- kozás veszélyét látta. Úgy tekintett az akcióra, mint nagyszabású szabotázsakcióra, a Népszövetség közreműködésével. „Pilátus kézmosása már megtörtént, már csak a ke- resztrefeszltés hiányzik ... az emberiség új korszaka ... kierőszakolása tankok és gázbombák segítségével” — írta 1933-ban. A konferencia egyetlen „pozitívumot” könyvelhetett el — írta gúnyosan Fábry —, éspedig azt, hogy elszabotálta a Szovjetunió leszerelési javaslatát.16 A megalkuvó szociáldemokrata magatartással szemben (mely a „munkásság reményeként” tekintett a Népszövetségre], valamint az imperialista összeesküvéssel szemben hirdette, hogy „a Szovjetunió nem fél, nem remeg, jövője nem bizonytalan, mert ő maga egyedül a jövő: a dolgozók emberi élete”. Az egységfrontban látta az imperialista mesterkedések megakadályozásának lehetőségét,17 ezzel szinte meg előzve Dimitrov híres programját. Merő politikum és propaganda érződik ma már ezeken a sorokon. Az élet valósága követelte meg ezt az állásfoglalást, s a történelemmé vált propagandaszólam mögött óhatatlanul ott érezzük az író Fábry megingathatatlan emberi és erkölcsi magatartását. A német valóság mindennapjaiban- nemcsak a „barbárság kezdetét” ismerte fel, hanem az emberiség renegátjait is, írókat, akik „az SA-körök metafizikai vagy »népi« igazolásáig” süllyedtek, illetve olyan műveket produkáltak, melyek fertőző cinizmussal jutotak el a „ringyónihilizmusig”.18 Hitler hatalomra jutását követően nyílt harcot, leleplezést kezdett a fasizmus ellen. 1932: Hitler? című jegyzetében még csak konfrontálta a polgári lapok történelmietlen és megjelenésük idején is túlhaladott nézeteit, beleértve a boxheimi terrordokumentumok értelmét is, 1933 tavasza azonban már egyértelművé tette számára, hogy „az őrültek, betegek és gonoszok missziója” a világra szabadult. A börtöncelláből kilépett tenyésztett betegség egy hatvanmilliós népet fertőzött meg — vallja Fábry: „Iszonyú felnőtt gyerekek játszanak ma késsel, halállal, máglyával, rádióval, akiket legalábbis fenevadak hipnotizálnak — történelemmé.”19 A gyilkosság kultúrájának mondta az új német szellemet, s a Gleichschaltung igazi értelme, hogy az imperializmus új valósága az internacionalizmusnak még az írmagját is kiirtsa, s így biztosítsa az utat a fanatikus nacionalista tébolynak. A háború veszélyjelzései után a humánumért folytatott harc került tevékenysége homlokterébe, majd a fasiszta veszély fokozódása idején (melynek olyan felvonuló területei voltak, mint Spanyolország és Ausztria) a táborba szállás harcos esztendői következtek. A toll fegyverével vállalta az egyenlőtlen harcot a barna téboly ellen. Már korábban — éppen Lessing példájával — bizonyította, hogy a fasizmus „a bölcs és megértő” pacifista filozófusnak sem kegyelmezett. Lessing csak a „földvalóságot, a földgolyót, a természetet” védte a gyilkos európai kultúra ellen, az emigráns tudóst mégis mint „marxistát” ölték meg marienbadi hotelszobájában. A kortársaknak címezve írta: „Ma marxista mindenki, aki a gyilkosság kultúrája ellen akár mint »szabad szellem«, akár kötött marsrutával védekezik.”20 A rémmesék világát később a Dimitrov-perről írt esszéjében is leleplezte, a lipcsei per igazi célját abban látta: „pogromhangulatot, lincshangulatot teremteni világmértékben a kommunizmus ellen.”21 A fasizmus elleni harc lehetőségeit az egységfront megteremtésében látta, összhang bán a Kommunista Internacionálé törekvéseivel, valamint a CSKP Központi Bizottsága 1933 márciusában tartott ülésének határozatával. Állásfoglalásának egyértelműsége ezért is példamutató, hisz az 1933-as és 1934-es esztendő a kommunista mozgalom fejlődésének bonyolult és nehéz időszaka volt hazánkban. Az össznépi mozgalom elfojtását követően hanyatlott a CSKP akcióképessége és gyengült az osztályharc is. A francia és a spanyol kommunisták tapasztalatai alapján igazolódott be, hogy az antifasiszta mozgalom sikereinek alapvető feltétele az egységfront és a népfront politikája. A mi viszonyaink között az egységfront megteremtését illetően különösen megnőtt a szerepe a nemzetiségi kérdés igazságos rendezésének. A szlovák és a magyar nép önrendelkezési jogát elismerő program vált a szlovákiai kommunisták tevékenységének meghatározójává.22 A pártvezetőség azt a nézetet vallotta, hogy a munkásosztály politikai jogainak sorozatos lábbal tiprásával a burzsoázia a fasiszta diktatúrát készíti elő. Ily módon a harcot nemcsak a fasiszta mozgalmak és szervezetek ellen kell kiterjesz
