Irodalmi Szemle, 1987

1987/9 - LÁTÓHATÁR - Nodar Dumbadze: Kutya

— És mit csináljak a falun túl? — kérdeztem, s éreztem, hogy remeg az állam, alsó ajkam lefelé görbül.

— Azt, amit a szomszédaink csináltak — válaszolta, nem nézve rám, nagyapa. — Eridj, fiam .. .

Kihoztam a szobából a puskát, zsineget kötöttem Kutya nyakára, és meghúztam. Kutya nem mozdult a helyéből.

— Gyere, Kutya! — Üjra meghúztam a zsineget.

Kutya könyörgőn nézett nagyapára.

— Menj, menj vele, Kutya! — mondta nagyapa és tenyerébe temette az arcát...

Átvágtunk a falun, letértünk az országúiról, s a hegyoldalról a folyó felé ereszkedő ösvényen mentünk tovább.

Kutya sántikálva, megadóan követett, s egész idő alatt egyetlen egyszer sem nézett rám.

Odaértünk a folyóhoz. Levettem Kutya nyakáról a zsineget, s leültem egy hatalmas kőre. Arcomon gyöngyözött a hideg veríték, szívem hangosan zakatolt. Amikor kissé megnyugodtam, leemeltem vállamról a puskát. Kutya ekkor fölemelte a fejét, s rám függesztette jóságos, bánatos szemét. Nem álltam a tekintetét, félrefordultam, aztán gyorsan mindkét töltényt kivettem a puskából s a folyóba hajítottam.

Súlyos kő esett le a vállamról. Kutya bátortalanul közelebb jött hozzám, megnyalta a kezemet, aztán fogta magát, odarohant a folyóhoz s néhány percig fröcskölve ugrált, bukfencezett, hempergett a vízben. Majd kijött a partra, megrázta magát, és fáradtan a homokba feküdt. A mancsán levő sebből vér szivárgott, szeme teli volt könnyekkel. De — erre még ma is hajlandó lennék megesküdni — Kutya nevetett!

— Most pedig menj, Kutya! Menj nyugodtan, békésen, ne ugass és ne vicsorogj az emberekre, igyekezz inkább elkerülni őket. Különben veszettnek hisznek és megölnek. A faluban ne mutatkozz! Hallottad, mit mondott nagyapa: egy kutya kedvéért nem szabad szembeszállni a néppel! Nem szabad! Én mégis becsapom nagyapát! Te meg menj, s az isten szerelmére, ne gyere vissza a faluba! Lehet, hogy tényleg veszett vagy! Ne vegyél bűnt a lelkedre! No, menj, kedvesem!...

Nem tudom, hogy megértett-e Kutya, de amikor hazafelé indultam, ő ott maradt a helyén ülve ...

— No mi van? — kérdezte nagyapa.

Némán leemeltem vállamról a puskát és odanyűjtottam neki. Kinyitotta a tárat, keresztülnézett a két puskacsövön.

— Hát azt mondom neked, fiam: ha mindig így viselkedsz, nehéz dolgod lesz az életben . ..

... Egy héttel később, éjszaka, a sakál széttépte az istállóban Ekvtime Szi- radze kecskéjét.

Üjabb három nap múltán két tyúkot vitt el a róka valakinek a tyúkóljából.

Aztán valaki teljesen kiürítette Aszlan Tavberidze tízpudos kvevrijét.*

Egy szép napon Berdzenisvili tehene négy beoltott fácskát legelt le az udvarunkon —nagyapa szinte megzöldült mérgében.

Ezt követően nyomtalanul eltűnt a faluból Nina Dzneladze fejőstehene és Szipito Matitasvili fiatal fajbikája.

Egy éjszaka nyolc púd válogatott kukoricát loptak el Kirile Titmeria magtárából.

* kvevri — nagy, földbe ásott agyagköcsög, bor tárolására használják.