Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - HOLNAP - Hogya György: Új novella

Szókratész alakja emelkedett volna ki, amint egy hatalmas ragadozó hal szájában érzi magát, amelynek fogai ktilön-külön megcsiszolva és kifúrva bőrszíjra akaszthatok ártalmatlan talizmánként, ám így együtt menekülést lehetetlenné tevő helyzetet jelentenek, és miként az előperdülő táncosnőnek lassanként lehulló fátylain keresztül sejlik fel a teste, úgy válik a legnagyobb bölcs — és a pedellus — számára is egyre nyilvánvalóbbá a phylé hangulata és ítélete . ..

Amikor azonban egyre jobban beleéltem magam az ókori tudósító szerepébe, és végignéztem a sorokban ülő rabszolgatartók, polgárok alakjain, s megpillantottam az elgondolkodó Pedellus alakját, be kellett látnom, hogy olyan paradox helyzet elé állítottam, amely minden eddigi fáradozásomat kudarcra ítéli. Egy pillanatig még elidőztem a mélázó Szókratész alakján, aki túltéve magát Anytos és Lykon hatalmi törekvésein, a természet tökéletességre való törekvésén és a társadalom tévedhetetlenségének látszatán töprengett, megzavarodva eme céltalan öncélúságtól, és a művészetek folyóján evezgetve rá kellett jönnöm, hogy az adott tények és szereplők irodalmiasításának kísérlete a gyakorlati filozófia zátonyára futott, miközben a folyam továbbra is a tökéletesség kápráztató, csillogó napja felé hömpölyög, nem törődve Első, Utolsó és Űj novellával...