Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - Varga Erzsébet: Hetven év után
HETVEN ÉV UTÁN H ét évtized múlt el azóta, hogy Oroszország Marx és Lenin tanításával felfegyverkezett népe magához ragadta a hatalmat, az októberi forradalom egyes céljai azonban még napjainkban, számunkra is időszerűek: „A Nagy Október a mi munkánkban ma is folytatódik” — olvassuk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a szovjet néphez intézett felhívásában, s a szocializmus jelenlegi fejlődése, a szocialista világban megvalósuló és megvalósítandó minőségi változások jellege csakugyan nem minősíthető másnak, mint forradalminak — a szocialista forradalom továbbvitelének, folytatásának. A napjainkra jellemző előre-, jövőbemutató társadalmi-politikai változásokat a nagy októberi szocialista forradalom indította el — és lényegében mindmáig befolyásolja őket. A szocialista demokrácia tökéletesítésének és a népi önigazgatás elmélyítésének követelménye tulajdonképpen a lenini szocializmusértelmezésből következik, hiszen Lenin szerint a szocializmus a tömegek alkotása, öntudatos és tudatos műve. A szocializmus, amelyet az elmélet és a munkásideálok világából éppen a hetven év előtti Október lendített át a történelmi gyakorlatba, napjainkra a haladás és a forradalmi világfolyamat fő hajtóereje lett. Ugyanakkor a forradalmi világfolyamat avantgárdja, a nemzetközi kommunista mozgalom is közvetlenül kapcsolódik a milliók szemében jelképpé és példává lett Októberhez s az első szocialista forradalom eredményeihez: míg hetven évvel ezelőtt egyetlen — mintegy négyszázezer tagú — kommunista párt létezett, a harmincas évek végén hatvankilenc országban négymillió kétszázezer taggal működtek a kommunista pártok, 1946-ban hetvennyolc országban már több mint húszmillió kommunista tevékenykedett, napjainkban pedig több mint kilencven országban mintegy nyolcvanmillió tagot számlálnak a kommunista és munkás- (azaz marxista— leninista) pártok. Az az állítás, miszerint a leninizmus,,korunk marxizmusa, a nemzetközi munkásosztály egységes és szüntelenül fejlődő tanítása", nem ünnepi frázis tehát, hanem cáfolhatatlan realitás: míg a kapitalista világban 1917 óta is szinte havonta — de ha jól utánaszámolunk, megállapíthatjuk, hogy még gyakrabban — születnek és mennek feledésbe, avulnak el a társadalmi fejlődés legkülönfélébb elméletei, az egyetlen életképes — mert tudományos, a gyakorlat által is igazolt — elmélet, a marxizmus—leninizmus napjainkra nemcsak hogy nem avult el, hanem létrehozta a szocializmus kézzelfogható, szemmellátható realitásait, és meghatározza a világ jelenkori fejlődését. A legkomolyabb politikai világproblémának Lenin a háború és béke problémáját tartotta. Már az első világháború idején arra a következtetésre jutott, hogy az imperialista militarizmus magát az emberi társadalom létét veszélyezteti. A tudományos-technikai forradalom korában, amikor a tudomány és a technika eredményeit újabb és újabb, egyre pusztítóbb fegyvernemek és -rendszerek kifejlesztéséhez is felhasználhatják és felhasználják, a Lenin megfogalmazta veszély napról napra növekszik. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békekezdeményezései tulajdonképpen a Nagy Október eszmei hagyatékának a realizálására irányuló törekvés megnyilvánulásai: a kezdet kezdetén a „Dekrétum a békéről” áll. S ezen a ponton találkoznak a legnyilvánvalóbban a nemzetközi munkásosztály érdekei az egész emberiség érdekeivel: a termonukleáris,
