Irodalmi Szemle, 1987
1987/8 - Karol Tomiš: A szlovák és magyar szocialista irodalom közössége
A SZLOVÁK ÉS MAGYAR SZOCIALISTA IRODALOM KÖZÖSS2GE za az irodalmi mű intellektuális és érzelmi tartalmát. Frantisek Hecko, Szabó Pál és Veres Péter paraszti származású írók voltak. Értelmileg és érzelmileg azonosultak a parasztság leghaladóbb rétegeivel. Műveikben kifejezték ennek gondolati és érzelmi világát, valóságlátásának és önértékelésének módját. Az élethez és saját problémáikhoz való társadalmi-lélektani viszony haladó jellegéről mi sem vall jobban, mint a nemzeti szempontok alárendelése a szociális szempontoknak e három szerző műveiben. Ez a társadalmi-lélektani párhuzam tovább növelte a két nemzeti irodalom prózai alkotásainak tipológiai hasonlóságát. A szlovák és a magyar szocialista irodalom közössége létrejöttének további meghatározó tényezője a két szocialista állam kultúrpolitikája volt. Ehhez tartozott az a céltudatos és szervezett tevékenység, amely egyrészt a szlovák és a magyar szocialista irodalom kialakulásának néhány fontos előfeltételét teremtette meg, másrészt támogatta kölcsönös kapcsolataik kiépítését, fejlesztését. Az utóbbi erősítette a két irodalomnak az irodalmi közösség létrejöttére irányuló spontán törekvését. Nem mellőzhető az a tény sem, hogy irodalmaink a múltban is együtt éltek a történelmi Magyarország tágabb irodalmi közösségében. Ez az irodalomközi csoportosulás a közös államalakulat, az egységes politikai-adminiszt- ratív elrendezés és az adott földrajzi környezet alapján jött létre. Az itt élő nemzetek kultúrájában észlelhető szükségszerű nyelvi, etnikai és szellemi különbségek ellenére a több száz éves együttélés tapasztalatai létrehoztak néhány közös vagy hasonló vonást. A monarchia bukásával ez az irodalmi közösség felbomlott. Azonban egyes rokon vonások különböző mértékben módosulva az irodalmi fejlődés folyamatában tovább éltek a két irodalom hagyomány- és konvenciórendszerében. A szocialista rendszer uralomra jutása után a közös társadalmi és politikai célok, az egységes eszmei és ideológiai kontextus alapul szolgáltak egy újabb irodalmi közösség kialakulásához, amely az említett előzményekre és analógiákra is támaszkodhatott. A második világháború után létrejött szocialista világrendszer is fontos integráló tényezőnek bizonyult a szellemi és kulturális szférában. A két világháború közötti, valamint a háború alatti és a második világháború utáni években a két állam és népei közti viszonynak súlyos tehertétele volt a nemzeti kisebbségek helyzete, s ez feszültséget, ellentéteket, ellenséges érzületeket váltott ki. A szocialista rendszer az egyenlőség alapján rendezte a nemzeti kisebbségek helyzetét, felszámolta az említett negatív jelenségeket, s ezzel megszilárdította a szocialista nemzetek viszonyát. Mindez kihatott a kultúra területére is. Az elkövetkező évtizedekben a csehszlovákiai magyar nemzetiség írásbeli kultúrája és a szlovák, valamint a cseh irodalom magyar nyelvű tolmácsolásában vállalt jelentős szerepe további tényezővel gyarapította a szlovák és a magyar irodalom közösségének létalapjait. Habár az irodalomközi folyamatok belső determinánsai nem voltak elsődleges meghatározó tényezői az analóg irodalmi jelenségek létrejöttének, nem kétséges, hogy fontos szerepet töltöttek be a köztük kialakuló strukturális-tipológiai összefüggések megteremtésében. Például az irodalom megismerő funkciójának hangsúlyozottan felvetett követelménye, amelyet az irodalom- kritika is határozottan támogatott, előnyben részesítette a realista alkotó módszert és minden más stílusirányzatot háttérbe szorított. Frantisek Hecko, Szabó Pál és Veres Péter művészi feladatul tűzték ki a parasztság múltjának és jelenének sokoldalú, összetett ábrázolását. Veres Péter ezt a feladatot, amelyet szerinte a magyar irodalom addig csak kis mértékben valósított meg, Próbatétel című novellás-
