Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - HOLNAP - Ravasz József: Versek
HOLNAP RAVASZ József Kiéneklés háza (Fiaimnak) Hazafelé lejjebb és lejjebb ereszkedem elmém magaslatáról valami völgybe ahol a hazám szétveti combját s prűd szűzként követeli az anyaságot Hazafelé lejjebb és lejjebb őseim csontjain is túl kiköptem embertelen nevem Kísérlet „Dobálták kővel, mind megette." (Henri Michaux: Talányok] Képzeljük el: szememet a lét befalazta. A természet és az ember, a képzeletemben érzékelhető. Hosszű éjszaka következik. Szagtalan, testtelen élőlények sokasága vagyok. Házban erdő. Irtásra váró. Favágófejsze hangját utánzó. SZÓ. Tűzrevaló. Álomelnyomó. melyben létem megfogalmaztatott: halálra csiklandozott áldozat szárnyatlan szárnyas Hazafelé sejtés a házam ajtaja ablakából kilóg a lábam testhelyzetem egyetlen árnyék: két váll közé gyömöszölt fejetlenség amíg önmagamban zuhanok s szemem tükörképével szeretkezem
