Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - KRITIKA - Kocsis Aranka: Palócföldi lakodalom
KRITIKA musok főleg régebbi munkákból való átvételek, és szervesen illeszkednek a jelenségek elemzéséhez. A lakodalom szervezetét, időpontjait és időtartamát, helyszíneit, a tisztségviselők és a résztvevők sorát a könyv első része tekinti át. A másik nagy fejezet pedig a lakodalom menete szerint elemzi az egyes eseményeket az eljegyzéstől kezdődően, a kelengye szállításán, a kikérésen, a búcsúztatás, a fektetés szertartásán keresztül egészen a hajnali tűzugrásig [a pörkölésig), a lakodalom bevégzéséig és az utómulatságokig. Nem lehet célunk, hogy a kötetben összefoglaltakat valamennyi oldalról aprólékosan bemutassuk. Egyetlen szempontot azonban mégis ki kell emelnünk, mégpedig a szerző szemléletét, amellyel tárgya egészéhez közelít. A lakodalmat a szerző — amint könyve elején le is szögezi — nem minősíti színjátéknak, ahol szereplők és közönség, színfalak és kellékek sorakoznak egymás mellett. E szokásos szemléletmód alapja „a lakodalomban kétségtelenül hangsúlyos szórakozás és szórakoztatás, melynek a násznagyok- vőfélyek jelenetei, az alakoskodó és más játékok bemutatása, a szinte folytonosan hangzó ének és zene vagy a tánc teátrá- lis jelleget kölcsönöz. A menyegző annyiban mégis különbözik a színjátéktól, hogy fő funkciója a szertartás, egy új család megalapozása és így a társadalom életfunkcióinak, fennmaradásának biztosítása, kapcsolatrendszerének bővítése. A lakodalom tehát semmiképpen sem színjáték addig, amíg tartalma van, amit a házasuló felek elfogadnak és komolyan vesznek”. A lakodalom egészének és részeinek, az eseményeknek és a körülményeknek következetesen e funkciójukban való szemlélése mindvégig jellemzi Bakó Ferenc összefoglalását. Munkája ezáltal lesz jóval több az eddigi leírások és saját adatainak gyűjteményénél, illetve a különböző helyről és különböző időből származó adatok összehasonlító elemzésénél. A gonoszűző, bajelhárító célzatú varázscselekmények sora például, azoké, amelyek a lakodalom különböző eseményeinél helyet kapnak — az ágyvitelnél, az ágy felvetésénél vagy ilyen akár maga az álmenyasszonyok szerepeltetése, a hajnali tűzugrás szokása stb. —, mind az egyéni életben bekövetkezett változás és az átmeneti időszak megkönnyítését szolgálja. Ezeknek az elemeknek az aránya — több vizsgálat eredményéhez hasonlóan — Bakó Ferenc szerint is csökken, értelmüket veszítik és kiszorulóban vannak a mai lakodalmakból, amelyek nélkül pedig még ma sem képzelhető el falun házasságkötés. Mi hát az, ami a jelentős elszíntelenedés ellenére mégis életben tartja, sőt méreteiben egyre nagyobbra duzzasztja a mai falusi lakodalmakat? — adódik végül a kérdés a kutató számára, éppen a jelenségeknek a környezetükben betöltött szerepére is érzékenyen figyelő vizsgálati módszerből. Bakó Ferenc elemzése, a palóc szokáselemeknek, a hagyományos lakodalomnak és újabb részleteinek egybevetése magának a lakodalom funkciójának a megváltozását emeli ki. A korábbi, az egyéni életet erősítő eljárások elsődlegessége helyett a legutóbbi évtizedek lakodalmában a közösség egybetartozását erősítő vagy legalábbis demonstráló elemek hangsúlyosak. Például az ajándékozás szokása, egyre nagyobb méreteivel. Az ajándékozás a szerző szerint nemcsak az új család anyagi megalapozását hivatott segíteni, hanem egyben az elkötelezettséget is szolgálja a közösség tagjai között: az ajándékozás viszontszolgáltatást ír elő. De mert a viszonzás még nem a fiatalokra tartozik, hanem a szüleikre, a szokás így a kölcsönös elkötelezettség kapcsolatát időben is kitágítja. Amit a jelenben fiatal személyek adnak, azt később az ő felnőtt, házasodó gyerekeik fogják visszakapni. Az ajándékozás szokása így az elkötelezettségek, a tartozik-követel viszonyának erős hálózatával kapcsolja egybe a mai falusi társadalmat. Ezeknek és a hasonló összefüggéseknek a felmutatása Bakó Ferenc könyvének külön érdeme. (Gondolat, 1987 j
