Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - Adalékok Fábry Zoltán levelezéséhez II.
Ferenc. De most nincs ép fényképem. Ha még holnapig csináltathatok egyet, akkor elküldöm. Sokan beszéltein magamról és ezért kicsit szégyellem magam, de kellett. Akartam, hogy Maga tisztán lásson, minden zavar nélkül, úgy ahogy vagyok, úgy ahogy engem talán sohasem ismert. Hogy most már mit csinál velem: megért-e vagy... /a levél utolsó sora a másolatról lemaradt). Fábry Zoltán levele Szilágyi Andráshoz Kedves Szilágyi elvtárs, bocsáss meg, hogy oly soká nem intéztem el kéziratod ügyét. Megpróbálkoztam mindenfelé, de a félig meddig polgári folyóiratok nemigen harapnak bele. A Korunk, ha a szépirodalomra több gondot fordítana, lehozná, de most csak teljesen aktuálisan kapcsolódó novellákat és regényeket hozunk (Novellákban tudatosan: antimilítarista dolgokat május óta és január óta Kosztya Rjabczew naplóját. Barta Lajos most indít Pozsonyban új iapot Oj Szó címen. De ott is először a saját regényét hozza le és csak utána lehetne szó. Maradna a Munkás: de itt viszont olyan kevés a hely és szintén csak aktualitásba kapcsolódó dolgokat lehet hozni. „Regényre” most nincs hely. A pesti 100 % pedig nem hoz regényt. — Most nem tudom visszaküldjem e Neked, hisz te még nehezebben tudod elhelyezni; én most úgy gondolom, hogy elküldöm az egészet Bartának (ne félj ő nem fogja elkótyavetélni). Ha azonban más terved van a kézirattal, írd meg és azonnal küldöm. Hidd el nagy öröm volt, amikor elolvastam ezt a kis regényt. Olyan kevesen vagyunk, akik osztályharcos szemmel nézzük és írjuk az életet és különösen: regényírókban van óriási hiány, Teorizálni, kritizálni talán túlságosan is sokan vagyunk, de a magyar proletár regény nagyon kezdetleges stádiumban van, legfeljebb Gergely Sándor és novellában: Barta Sándor és Földes Sándor. Nálunk borzasztóan hiányzik ez: proletár életet közvetítő író. Akik vannak vagy voltak, vagy túl szentimentálisra hangol ták az anyagot, vagy nagyon is csak az anyagot mutatták. Itt nálad ebben a pozitív idillben magja lenne valami újnak, ami még aavaros és itt-ott naiv, sőt ügyetlen, a mondanivaló még nem találta meg a formáját (még senki sem találta meg) polgári írásmód és különcök váltakoznak primitív ős erejű spontán kifakadással. Szeretem írásodban a proletárszerénységet, azt a nehéz vállalást, mely nem akar többet adni, mint ameny- nyit az anyaga kijelöl, mely nem akar Irodalom lenni mely kerüli a fantáziát a feszültséget, de adja az élet szürke alaptónusát és — ebből a szürke alaptónusból és ez a legnehezebb — kicsiholja a szürkeség igaz színeit, és az eredmény mennyi napfény, mennyi egészség. De ha csak ez lenne, nem lenne több a kis regény mint Pilisi Dekroá Viktor csodálatos élete. De ami ott misztikumba volt burkolva és költőiségre, önjátékra kifuttatva, az itt valóságtalajból vaióságéletet csihol. Ami hiányzik: az ennyi: egy kipsit több fegyelmet és ökonomiát. Ez idővel megjön és ezektől a hibáktól nem féltelek. Érdeklődéssel várom új írásaidat, melyekből ha tehetnéd küldj valamit (mondjuk aktuális novellát vagy cikket a Korunk részére). Többől jobban lehet válogatni. Ha pedig azonnal vissza akarod Fülöpöt: írd meg. (Címnek én ezt választanám: „Fülöp a proletár csodaúszó és Kornél a csodahim” — hadd pukkadjon a polgár). Rám most olyan rossz napok járnak, hogy képtelen vagyok minden komolyabb munkára. A talaj egyre jot-ban kezd kicsúszni a lábam alól és hogy azután mi lesz igazén nem tudom. Spitzernek add át üdvözletemet. Szeretettel köszöntlek aláírás
