Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - Fónod Zoltán: Megmozdult világban ... 6.

a nemzetiségi kérdés bonyolultságát, összetettségét kevésbé ismerte. Világnézeti beállítottsága és irodalmi érdeklődése a politikai kérdések (kapitalizmus, kizsákmányolás, fasizmus), illetve az irodalompolitikái problémák felé irányították, a súlyosbodó veszélyhelyzetben azonban felismerte, hogy a kisebbségi kérdés alfája és ómegája csak a jogegyenlőség lehet, s ez lehet az alapja a köztársaság szilárdságának is. A nemzetiségi kérdés egyébként sem csak kisebbségi kérdést jelentett, hisz Csehszlovákiában megoldatlan volt a szlovák nemzet elismerése (helyette a masaryki-benesi „egységes csehszlovák nemzet” irreális koncepciója érvényesült), s ez utóbbi óhatatlanul a lu- dákok szeparatista és elszakadó törekvései malmára hajtotta a vizet. Ily módon

— a CSKP figyelmeztetései, és a kérdés megoldását segítő javaslatai ellenére — a csehszlovák burzsoázia érzéketlensége miatt Csehországban a henleinisták, Szlovákiában pedig a ludákok és a nemzeti kisebbségek reakciós pártjai érvényesítették a tömegbefolyásukat, megnyerve a maguk számára olyan erőket, melyek más körülmények között a demokrácia és az ország egysége erősítésének biztosítékai lehettek volna.

A Kisebbségi Tanács létrehozásában Fábry az egységfront és a népfront elszalasztott lehetősége után újabb kedvező kísérletet látott arra, hogy „a kisebbség- védelemnek és a demokrá- ciaigenlésének ... veszélyperceiben“ magyar bizalommal rendelkező közvetítők dolgozzák ki az ország egységét erősítő garanciákat.

Ügy látta, a „kormányhű aktivizmus” és az opportunizmus ellenében, a jobboldali ellenzékiség ballasztja nélkül kell „összkisebbségi plusszá” kiteljesíteni az adott lehetőségeket. Pártok, kulturális szervezetek küldötteitől és a szlovákiai szellemi élet vezetőitől várta, hogy olyan javaslatot tegyenek a kormánynak, mely „a magyarságot és a demokráciát egyformán kielégítő intézkedés“ révén kisebbséget és többséget közös etikai síkra hozzon a háttérben vigyorgó fasizmus totalitásával szemben. Jó érzékkel ismerte fel, hogy a kormány látszatintézkedései, így a vasúton és postán bevezetett kétnyelvű helységnévhasználat „ötven százalékra való felsrófolása” (a nyelvrendelet húsz százalékával szemben) „minden, csak nem haladás".43 Az egység és a kisebbségi jogok védelme egyszerre mondatta vele: „A magyarságot és a demokráciát egyformán elnyelő ellenségnek kaput nyitni: ki ismerhet ma ennél nagyobb bűnt?! A kisebbségi magyarság nem lehet bűnrészes.”44 Publicisztikai tevékenységének egyik remeke a Ha per. hát legyen per! című esszéje. Az Arany János versét (A fiilemilej idéző cím is utal a helyzet groteszksé- gére, a hitleri igazságszolgáltatást leleplező komédia lényegére. A lipcsei Reich- stag-per a birodalmi palota felgyújtásával Dimitrovot vádolta, s az engedelmesre idomított német jogászok „az őrmester: a dühtől tajtékzó morfinista”, a német iustitia „fegyelmezetlen parancsnokára”, Göringre figyelt. Fábry mesteri módon építette fel írását, amikor a kölni Sonntag-Morgen vezércikkét

sorakoztatja fel érvanyagként, bizonyítva a „történelmi grimaszt”, a barna inge- sek hatalmát a német jog felett. Göring és Dimitrov szembeállításával pedig a „két különböző élet, különböző erkölcs, másfajta meggyőződés eredőjére” mutatott rá. „A tolvaj »fogd meg!«- et kiált, a gyilkos »gyilkost!«-!, hogy 1918-hoz hasonlóan 1933-ben is a bol- sevizmus rémével ijesztgesse a német polgárt. Goebbels sem csinál mást, egész propagandagépezete a rémmesére van felépítve — állapította meg Fábry. — A polgár libabőrös borzongását per- manenciában kell tartani. De Hitlerék továbbmennek: ha nincs kéznél a rém bebizonyítható veszélye ... akkor egyszerűen rémvalóságot konstruálnak . .. progrom- hangulatot, lincshangula- tot.. világmértékben a kommunizmus ellen.“45 Az a szándék azonban, melyet a fasiszták akarnak bizonyítani a világnak, hogy a kommunisták „emberségükből kivetkezett, elfajult bestiák, a visszájára fordult, s a világ „a »rém«-nek tapsol. A világ minden sarkából, a föld minden rendű és rangú embere »Rém« helyett »Hőst« köszönt: Dimitrovot.”46

Fábry rendkívül hatásosan építette fel írását, hatásos idézetekre, a lipcsei per egy- egy mozzanatára utalva bizonyította, hogy „ennek a hősiességnek meg kellett születni, a fasizmus és a kommunizmus lényegkülönbsége kellett, hogy kiváltsa a kommunizmus javára az erkölcsi pluszt, és így a világ leplezetlen bámulatát.. .” Hősi gesztust, heroizmust csak az az eszme képes felvonultatni — állapította meg Fábry —, melynek „emberséget