Irodalmi Szemle, 1987
1987/1 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Adalékok Fábry Zoltán levelezéséhez I.
élünk. És csak a nagy időkhöz méltó ajándékot lcüldhetek. Egy fényképet: Gépfegyverrel lőjjük az orosz repülőgépet... Még egyszer a legjobbakat kívánja kisfia Zoli Lénárthnál megrendelni egy fekete, tiszti szalon nadrágot (bő) (Mérték: egy régi nadrágom.) Mire szabadságra hazajövök készen legyen. Z. Nemsokára jön még egy szebb fényképfelvétel. Z. Ex bello: Afo 284. _________________________________________ O rosz front, 1917. IV. 17. Kedves Szüleim! Szabadság — front nem illenek össze. De kénytelen vagyunk átélni a szabadság emlékét és a front valóságát. Egyelőre az úttal vagyok adós. El is kezdem. 14-én este 6-kor felültem a lembergi gyorsra Miskolcon. — Hogy mért Miskolcon. Hát Édes Istenem mert véletlenül idevetődtem és innen jobb a csatlakozás. Tehát felültem, S. a. Ojhelyen találkoztam a többi tiszttel, tehát a késésért már együtt tarthatjuk a hátunkat. Reggelre Lembergbe(n) voltunk. Egy utolsó korzózás, bevásárlások és délután tovább indulva estére Ozydowba értünk. Csodák-csodája már ott várt minket a két kocsi. De nem ülhettünk fel rögtön a kocsira, mert egy ismerős főhadnagy nem akart bennünket tovább ereszteni, míg az ottani tiszti étkezdében meg nem vacsorál- tunk. Azután a gyönyörű csillagfényes éjszakában elindultunk a rázós szekereken. A pályaudvar sok-sok villanylámpájának fénye sokáig integetett nevetve búcsút. Eltűntek végre a lámpák — a cultúra utolsó búcsú sugarai — és messze előttünk a háború sok száz lámpája — sok száz raketta komolyan intett üdvözletét. — Lassan, de biztosan döcögtek szekereink a tűzvonal felé. De egy dolog nagyon meglepett minket. Borzasztó, feltűnő csend. Csak a szél nyög! Közvetlen közeibe érve hangos kiabáló beszélgetést hallunk. A mieink a muszkákkal csevegnek. Mi ez? Vége van a háborúnak. Ott aztán megtudtunk mindent. Vasárnap átjött hozzánk egy pár muszka tiszt és azt mondták: Szamarak a mi diplomatáink, úgyszintén a tieitek. Ha ők nem csinálnak békét, csináljunk mi! Lehet háború, de ne lövöldözzünk egymásra. Erre aztán megindult a muri. Kijött a muszkák zenekara és a két drót közt nagy vigalom lön az ..ellenségek” közt. Hihetetlenül hangzik ez az egész. Én sem akartam elhinni, tegnap délelőtt én is átmentem vizitelni a muszka tisztekhez. Nagyon szívesen fogadtak. Németül beszélgettünk. De tegnap déltől úgy a muszka, mint a mi magasabb komandőink parancsára ismét megkezdődött a — háború. És érdekes, azóta eltelt egy nap, de egy puskalövés sem hallatszott. — Ilyen a háború az Ür 1917-ik esztendejében. — Hazajött postámat kérném levélbe téve elküldeni. Guszti küldjön a fényképekből. Az utolsó felvételemről küldjön 2 tiszta (nem teleírt] példányt. Ha a miskolc(z)i képek megjönnek, úgy egyet tessék odaadni Micikének (ő jobban ért az ilyenekhez) és feladónak Olguskát szerepeltetve küldje el a következő címre: Visky Mancika, Miskolc(z), Kertész sor. — Előre is hálás köszönet. — Semmi újság. Sok csők kis fiúktól Zolitól
