Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - Alkotni az ember nevében (A hetvenéves Turczel Lajost köszöntjük)

ALKOTNI AZ EMBER NEVÉBEN

következtében gyakran kerül sor a könyvesbolti alkalmazottak nemkívánatos fluktuációidra, s az olvasóval egyre kevésbé képzett eladók kerülnek kapcsolatba. (...) Éppen a könyvesboltokat kellene olyan káderekkel ellátni, hogy azok a csaknem kizárólag kommerszcélokat követő üzletekből kimondottan a kulturális propagáció standjaivá váljanak. Dolgozóikat ezért a kultúrpolitikai célok teljesítéséért is lényegesen magasabb prémiumokkal kellene jutalmazni, a forgalmi prémium rovására — s ez a kulturális minisztériumok rendeletével akár azonnal is megvalósítható. Már maga ez a tény is befolyásolná a könyvesbolti dolgozók kiválasztását. (...)

U m m

A CSKP XVII. kongresszusának határozata számos új gondolatot ébreszt bennünk föderális író szervezetünk eszmei-nevelő és irányító munkájával kapcsolatban. Megkérdeztük és megkérdezhetjük önmagunktól: képesek vagyunk-e helyes irányban befolyásolni az alkotó folyamatot? Elég szilárd alapot teremtettünk-e a kiemelkedő szocialista irodalmi művek keletkezéséhez, az átható politikai gondolkodású mai ember világához kötődő művek létrejöttéhez? A kérdések megválaszolásával továbbra is foglalkozunk majd. Egy dologgal azonban tisztában vagyunk. írószervezetünk munkáját az eddiginél sokkal nagyobb igényességnek és bíráló szellemnek kell jellemeznie. A korábbinál sokkal következetesebben, pártos elvszerűséggel kell lelepleznünk az újonnan keletkező művek jellegtelenségét és átlagos voltát. A legjobb műveknek meg széles körben lehetővé tenni és megkönnyíteni az olvasóhoz, a hallgatóhoz, a nézőhöz vezető utat. (...)

■ ■ ■

(...) Teljes szívünkkel magunkénak valljuk a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott feladatokat.

írói-alkotói törekvésünk e feladatok teljesítése során mindenekelőtt az, hogy a jelenkori társadalom emberének életében mindig felismerjük azt, ami valóban új, ami jövőbe mutat, s hogy meggyőződésünk és tehetségünk teljes súlyával képesek legyünk ezt támogatni. Mégpedig olyan művészi színvonalon, olyan áthatóan és mélyrehatóan, hogy gondolatainkból, érzelmeinkből, élményeinkből és magából a tárgyalásból, irodalmi alakjaink tetteiből az olvasó kiérezze a mű eszmei küldetését. Hogy teljes mértékben megértse azt és azonosuljon vele, s hogy mind a mű társadalmilag pozitív protagonis- táiban, akikkel együtt élte át sorsukat, értelmi és érzelmi drámáikat, mind bennünk, a mű alkotóiban, saját harcostársaira találjon és ismerjen. Ez az út vezet a csakugyan nagy szocialista, s egyszersmind világirodalomhoz. (...)