Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - Alkotni az ember nevében (A hetvenéves Turczel Lajost köszöntjük)

ALKOTNI AZ EMBER NEVÉBEN

A Csehszlovák írószövetség elnöke, Jan Kozák nemzeti művész által a Csehszlovák írószövetség III. kongresszusán előadott beszámoló rövidített változata

A

zért jöttünk össze a Csehszlovák írószövetség harmadik kongresszusán, hogy közösen bíráljuk el az elmúlt időszakban végzett munkánkat és kitűzzük az alkotó szövetségünk további tevékenységéhez szükséges feladatainkat. E feladatok kitűzésekor tudatosítanunk kell, hogy a nyolcvanas évek második s a kilencvenes évek első felébe társadalmunkkal együtt új, messzehatóbb és igényesebb követelményekkel és tervekkel lépünk. Hogy közös szocialista hazánkban biztosíthassuk a nyugodtabb, anyagilag, szellemileg és kulturálisan gazdagabb emberi életet, számos komoly változást kell megvalósítanunk, fel kell gyorsítanunk a gazdasági és szociális fejlődést, s biztosítanunk kell hazánk társadalmi átépítését. E változások életbevágó fontossága az ország belső szükségletéből, a szocialista társadalom előnyei mélyrehatóbb és gyorsabb érvényesítésének szükségességéből fakadt. A Csehszlovákia Kommunista Pártja vezette erőfeszítés során nekünk, íróknak és minden művésznek arra kell törekednünk, hogy a csehszlovák társadalomnak ebben az új fejlődési szakaszában ne csupán alkotásainkkal, hanem állampolgári elkötelezettségünkkel is sikeres alkotótársai legyünk népünknek. (...)

Mindannyiunk előtt, tisztelt barátaim, világos, hogy ebben a helyzetben, az előttünk álló mélyreható szocialista társadalmi átépítés idején, irodalmunk és művészetünk előtt is teljesen új alkotói lehetőségek és jeladatok nyílnak, egészen új impulzusokat kapunk. Semmi fontosabb, semmi felelősségteljesebb nem vár ránk, mint az a feladat, hogy hűen, meggyőzően ábrázoljuk az embert ennek az új, társadalmi méretű küzdelemnek a sodrában. (...) Rendkívül igényes, rendkívül művészi alkotói munka vár ránk, amely megköveteli, hogy rendszeresen és tárgyilagosan vizsgáljuk a korunk életfilozófiája által formált emberi agyakat, a lélek legrejtettebb zugait, a humánum fejlődésének világát. Ez a feladat a mi számunkra különösen fontos társadalmi küldetés, amely hozzásegíti az embert, hogy harmonikusan, igazi szocialista személyiségként éljen és fejlődjék. Igen, ilyen feladat, ilyen alkotómunka áll előttünk.

Próbáljuk meg most felvázolni, hogy néz ki ilyen szempontból — s egyéb kritériumokat fel sem állíthatunk — a jelenkori csehszlovákiai szocialista irodalom, amelyet közösen képvisel a cseh és a szlovák nemzeti irodalom, valamint a hazánkban élő nemzetiségek irodalma. Ezzel a kérdéssel nagyon aprólékosan és konkrétan, az egyes irodalmi műfajokat és zsánereket is elemezve, foglalkoztak nemzeti írószövetségeink kongresszusai.

Ha kongresszusi beszámolóik elemzéseiből, az aktív, nyílt vitákból és föderális irodalomkritikai komissziónk munkájának eredményeiből indulunk ki, elmondhatjuk — abból a szempontból, hogy az irodalom színvonalát mindig elsősorban a jobb és a legjobb írásművek határozzák meg —, hogy a szóbanforgó évek cseh és szlovák irodalma jól, sikeresen folytatta, továbbfejlesztette és gazdagította szocialista irodalmunk realista hagyományainak alapvető értékeit. Számos új regényt, novellát, elbeszélésciklust, verskötetet, gyermek- és ifjúsági könyvet — eszmei és művészi kvalitásai okán — cím szerint is említettünk és értékeltünk kongresszusainkon. Örvendetes tény az is, hogy az utóbbi öt évben minden korábbi időszaknál határozottabban lépett fel a fiatal, ma már tulajdonképpen középnemzedék irodalma. ígéretes és optimista tény ez, hiszen ezeknek