Irodalmi Szemle, 1987
1987/6 - HOLNAP - Juhász József: a költő ismerkedik, Egy elhagyatott tanya beemelése a művészetbe, Oldás és béke
JUHASZ József a költő ismerkedik* a költő ismerkedik megéli vágyait feje kilóg a vászonból melyet a filozófus tanított kifeszíteni a tér elemeire hullik apró mindenségszilánkokra bámulom csak a hangokat szomorú arcokat hallok érzem a szürke tekinteteket kezeim furcsa emberszagot tapintanak belépek az összetekercselt világba a gúzsba kötött hangokat bámulom sziszifuszi szomorú arcokat hallok érzem az óvatos-szürke tekinteteket tehetetlen-savanyú emberszagot tapintanak ujjaim az összetekercselt világ végtelenül kusza a vékony jégen eljárt táncok után a túlélt dögvészek után a költő önkeze által kioltott énjei után még mindig szárnysuhogást hallok egyre közelebbről angyalian az én mint önmagam metaforája erősen redukált asszociáció a térnyerés legmarkánsabb manifesztuma a világ legszűkebb börtönt a legvalószínűbb valószínűtlenség az összetekercselt világ mint az én börtönének kézzelfogható** produktuma általam kusza és összes folyományával együtt igenis létérdek * és fügét mutat a gondolatnak * * mert vagyok és általam a világ is kézzelfogható legalábbis az állandó jelen és a karnyújtásnyi tér igazságában
