Irodalmi Szemle, 1987
1987/6 - HOLNAP - Szászi Zoltán: Szép idő van
c# Szép idő van szeretkezik egy szaxofonnal dünnyög becézgeti fölszaggatja a hangját és azt képzeli itt van a jazz fénykora megint szép idő van szép nem találkozunk ma sem a kettes posta előtt nem látható az alakod felrajzolva az utca túloldalára kiejtem kezemből a sejtelmeskedő szerelmes szaxofont megint nem találkozunk meg vonalat sem ad a posta ugyanaz a kettes posta amely nincs közel a hatos villamos megállójához nincs közel sem hozzád sem hozzám meg talán nincs is postahivatal ebben a városban meg kell bukni az érettségimen meg kell hogy találjam kék öngyújtómat húsz koronáért vettem neked virágot most sörre sincs kimentem a pályaudvarra galambpiszkot bámulni a rendőr levezetett egy szülést a város főterén én asszisztáltam szerelmes szaxofonom nyekeregd el neked Oscar Peterson egyik szerzeményét erre ÉLtiink először egy kilencedik emeleti lakásban istenem még akkor lepedő volt az ágyamon
