Irodalmi Szemle, 1987
1987/6 - NAPLÓ - Jaroslava Pašiaková: A közép-európai irodalmak értékeihez való hűség jegyében
című könyvében megjelent Szenei Molnár Albert-tanulmánya felkeltette a kritikusok figyelmét, akik közül Alabán Ferenc értékelte a legtalálóbban: „Szenei Molnár zsoltároskönyvének szlovák fordítását tárgyaló tanulmánya főként azért érdemel figyelmet, mert a szerző elsőként hasonlítja össze a szlovák zsoltárokat a magyar eredetűekkel.” íCsanda Sándor ú) tanulmánykötetéről. Oj Szó, 1976. május 26.) Tudjuk, hogy Szenei Molnár Albert verseinek szlovák fordításában megtaláljuk a cseh s részben a lengyel, az ukrán és más szláv nyelvek egyes kifejezéseit is, amelyre a szerző mindig helyénvalóan hívja fel a figyelmünket. Érdekes a témája a következő két tanulmánynak is. A Magyar—szlovák kapcsolatok a kuruc költészetben című írásában a korabeli szlovák költészetből azokat az alkotásokat vizsgálja meg tüzetesebben, amelyekben hűen tükröződik a szlovák néprétegeknek a kuruc harcokban — Rákóczi oldalán — való részvétele. Elsősorban az egyetlen nyomtatásban is megjelent szlovák kuruc versről van szó, amelyet Ján Kollár a Národnle zpievanky- ban tett közzé Kuruc z Rákócziho vojny (Kuruc Rákóczi háborújából) címen. Thaly Kálmán ezt a szöveget vette át az Adalékokba, Volt tót kuruc dala címen. Csanda Sándor A szlovák szegénylegény dala címet javasolja; a vers elemzése során kitűnik, miért megfelelőbb az utóbbi verseim. Megjegyezzük, hogy ezt a dalt a szlovák szakemberek eléggé lebecsülték, mert csak a szatirikus Jellegét emelték ki. Csanda ezzel ellentétben úgy véli, hogy a vers a „vagabundus, betyáros szellem csapongó megnyilatkozása”. (67.) Majd részletesen elemzi a művet, s hangsúlyozza, hogy a „vers tartalmának hitelességét történeti adatokkal is igazolhatjuk”. (67.) Tagadja, miszerint a magyar—szlovák keverék nyelven írt tréfás vagabundus vers csak szatíraként értelmezhető: „(...) mi vidám, betyáros mulatónótának, helyzetdalnak tartjuk, mely közvetlenül és hitelesen tükrözi a hol szabadon, hol zászlók alatt harcoló szlovák kuruc népfelkelők hangulatát. Vitathatatlanul megvolt ebben a harcmódban a paraszt felkelők anarchikus fegyelmezetlensége is (...) Ez a költemény egy egykori szegénylegény vagy betyárénekkel rokon...” (kiemelés: J. P., 66.) A tanulmány írója helytelennek tartja a Thaly Kálmán által adott címet is. „(...) az első strófa alapján tehát tévedés arra következtetni, hogy a szerző »volt tót«. Aligha véletlen, hogy a vers minden másolatában a tréfásan téves »magyar vágyom« kifejezést találjuk a »vagyok« helyett. Az utolsó versszakban pedig egyenesen akasztófahumor van: a szerző azzal dicsekszik, hogy a trencséni csatában ő mentette meg az országot, ha ő nincs ott, egész Magyarország az ördögé lett volna [Bizony egész Magyarország ! U cserfa lett volna)." (67.) A történelmi valóság azonban éppen az ellenkezőjét mondja — a trencséni csatában a kurucok végzetes vereséget szenvedtek. A versben valószínűleg egy szlovák ifjúról van szó, aki a jobbágysorsban keserű élettapasztalatokat szerzett, de egészséges humorérzékét megtartotta, és aki tulajdonképpen nagyon realisztikusan írja le a kuruc háború alatti életét. Ha a „szegénylegény” fegyverhez jutott: nem járt robotra, itt-ott fosztogatott, a kocsmákban iszogatott, és a harctéren vagy gyilkolt, vagy megfutamodott. A tanulmányíró véleményének helyességét a következő strófával is alá szeretnénk támasztani: „Jaj ti zsobrák morvák Nem tudjátok semmit Csak britskával és pipával A káposztát enni. De mi liptai huszárok Sok krajnákon jártunk (...)” A morva „zsobrákok” kigúnyolása és a szegénylegény liptói büszkesége is világosan bizonyítják a kuruc seregbe való tartozását. Nagyon érdekes lenne kielemezni a versben említett, huszita korból való „zsobrák” szó valódi Jelentését. Erre már Dobossy László is felfigyelt: „Érdemes lenne megvizsgálni a »zebrák« szó jelentésének alakulását a csehben és a magyarban, bizonyára tanulságosan lehetne nyomon követni e szó sorsát, és kimutatni, miként lett a cseh nemzeti dicsőség egyik korszakának Jelzőjéből, a magyarba átvándorolva, a »rabló« szó egyenérté- kese, sőt a tájszótárak adatai szerint a »fösvény, zsugori, kapzsi« megfelelője is.” (A történelem mögött. In: Előítéletek ellen. Budapest 1985, 252.) Az első magyar regény és verses betétei — szlovák fordításban című tanulmány egy érdekes, de aránylag kevésbé ismert író regényével és a regény keletkezésének hátterével foglalkozik. A szer
