Irodalmi Szemle, 1987
1987/6 - NAPLÓ - Rácz Olivér: Köszöntjük a hatvanéves Csanda Sándort
KÖSZŰNTJŰK A HATVANÉVES K ezdettől ott volt a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar irodalom, kultúra, pedagógia, közélet bölcsőjénél, noha az indulás első éveiben még főiskolai tanulmányait végezte. Méltán sorolhatjuk őt az alapozók közé: huszonhét éves korában már a nyitrai magyar tannyelvű Pedagógai Főiskolán tanította az irodalomtörténetet, de sohasem — azóta sem — az irodalom puszta történetét, hanem magát az irodalmat. Az irodalom szeretetét oltotta bele hallgatóiba; az irodalom fejlődésének lehetőségeit, útjait, módszereit elemezte. Kivételesen kedvező feltételekkel indult: a háború utáni ínséges évek áldozatos lelkesedésének a légkörében, amelyben az anyagi nélkülözéseket feledtette a budapesti népi kollégiumi évek szellemi gazdagsága, majd az a keveseknek megadatott lehetőség, hogy a szlovákiai magyar kulturális élet, a magyar irodalom, de kihangsúlyozottan az egyetemes irodalom és az egyetemes politikai élet kimagaslóan nagy tudású polihisztorának, Sas Andor professzornak, a tudós írónak az irányításával és keze alatt kezdhette meg főiskolai tanári, irodalomkutatói, írói pályafutását. Teljes lendülettel és teljes odaadással: irodalomtörténeti tanulmányokkal, tankönyvpótló jegyzetekkel (a tanítási anyag ezekben az esztendőkben, főiskolai és középiskolai fokon egyaránt, önmagát írta és becsülettel írta!), szövegmagyarázatokkal és szöveggyűjteményekkel, amelyek idővel mind tankönyvekké teljesedtek: mindennel, amivel az akkori pedagógusképzés még nem rendelkezett. Akárcsak mesterét és példaképét, a tudós Sas Andort, Csanda Sándort is az önként vállalt kötelesség lázas érzete fűtötte, hogy felfokozott ütemben és erőfeszítéssel pótolja a csehszlovákiai magyarság kulturális életében bekövetkezett, évtizedes hiányokat. Méltán írhatta róla Szeberényi Zoltán: „Az ő nevéhez fűződik a csehszlovákiai magyar irodalom történetének első felszabadulás utáni összefoglalása (Magyar írók Csehszlovákiában, 1953). Folyamatos, szinte hézagmentes kritikai tevékenységet a hatvanas évektől fejt ki. Csaknem minden jelentősebb műre vagy irodalmi jelenségre reagál. Kritikusi elveit nem foglalta össze, de írásaiban nyomon követhetők. A hosszú évekig tartó irodalomtörténeti kutatásai, filológiai iskolázottsága szemlélet és módszer szempontjából egyaránt befolyásolják kritikai tevékenységét. Minden bíráló jellegű munkájában fellelhetők az irodalomtörténeti ihletés nyomai.” Majd a továbbiakban, mintegy helyesbítve és pontosan meghatározva a fenti, Csanda Sándor „kritikusi elveiről” szóló mondatot, Szeberényi így folytatja: „Főként a marxista értékrend következetes betartására és ideológiái éberségre figyelmezteti a kritika Művelőit.” (Mű és érték, 1976) A fenti mondatra azért is érdemes felfigyelni, mert a mondat Csanda Sándor munkásságának, életművének vezérfonalát emeli ki: a marxista értékrendet és az ideológiai éberséget. Csanda minden írásában a társadalom, a haladás, a szocializmus ügyéért elkötelezett író erényeivel tűnik ki.
