Irodalmi Szemle, 1987
1987/6 - ÉLŐ MÚLT - Pukkai László: „A legszebb május elseje” 2.
eszközökkel áthidalni, s ebben nagy szerepe volt a CSKP VI. kongresszusán elfogadott „a gazdasági válságból kivezető proletár út” taktikájának is. Mindezek ellenére a fasiszta eszmék terjedésének nálunk is tanúi lehetünk. Elsősorban az agrárpárt fasizálódott, valamint a szélsőségesen jobboldali nemzetiségi pártok. Az 1935-ös elnökválasztáson az ekkor már Nemzeti Egyesülés Pártja néven ismert fasiszta csoportosulás önálló jelöltet indított. A CSKP VII. kongresszusa 1936-ban megállapította, hogy az országban három nagy politikai csoportosulással lehet számolni: 1. a Nemzeti Egyesülés Pártjával, amely a Szudéta Párttal közösen bármely pillanatban hajlandó a köztársaságot elárulni Hitlernek, 2. a Vár-csoporttal, a demokratikus burzsoázia irányzatával, amely nem akarta ugyan az országot a kialakulóban levő Harmadik Birodalomnak átjátszani, de hajlamos volt a kompromisszumra, a kiegyezésre, 3. a köztársaságot minden áron megvédeni akaró, a munkásosztályra és a társadalom haladó erőire támaszkodó CSKP-val. A CSKP VII. kongresszusán elfogadott, az egy évvel korábban a Kommunista Inter- nacionálé VII. kongreszusán Georgi Dimitrov által kidolgozott egységes népfronttaktika értelmében a köztársaság megvédéséért a felújított és megerősödött egységfronthoz (munkásosztályhoz) fel kellett sorakoztatni az első számú szövetségest, a parasztságot, meg kellett nyerni a kis- és középburzsoáziát, valamint a haladó értelmiséget Is. Nos, az elkövetkező években az alsószeli kommunisták harci taktikája is megváltozott. Egyre kevesebb bérharcnak lehetünk tanúi. Megmozdulásaik a köztársaság megvédésére, majd később a „nyilas mozgalom” hatásának korlátozására, tompítására irányultak. A kezdeményezést igyekeztek mindvégig kezükben tartani. A veterán párttagok visszaemlékezései szerint „sem a bíróságok, sem a börtön nem tudta megtörni az alsószeli kommunistákat”. Az 1934-es mezőgazdasági sztrájk alkalmával sikerült 30 filléres órabéremelést kiharcolniuk. Kajos Károly bíró 1935. január 20-án egy „A nagymegyeri kisgazda konferencia kiáltványa a szlovenszkói magyar kisgazdákhoz” című röplapot adott át a csendőrőrs parancsnokának, amelyet a kommunisták terjesztettek a járás falvaiban.8 1935-ben a parlamenti választások alkalmával az alsószeli pártszervezet nemcsak helyben nevezett ki urnabizottságot, hanem a körzeti pártszervezet utasítására Királyrévben és Tallóson is. Ennek eredményeképp a munkásság egy része ezekben a községekben is a kommunista párt jelöltjeire adta le szavazatát. Alsőszeliben a kommunista párt a szavazatok 45 %-át kapta annak ellenére, hogy a faluban is aktivizálódott a szélsőjobboldal.9 1935. május elsejét jól előkészítették; a kérvényt, amelyben az alsószeli kommunisták az engedélyért folyamodtak, Kajos Sándor, Szabó Lőrinc, Seres Lajos és Seszták Lőrinc írták alá. A szervezés irányításával Kajos Sándort bízták meg. Háromszáz ember gyűlt össze a Köztársaság téren (Domb), és 15 órakor nyolc csendőr részvételével megkezdődhetett az ünnepély. Dömötör Teréz és Kugler János tartott előadást az ország gazdasági helyzetéről, a külpolitikai eseményekről, a fasizmus térhódításairól. A tüntető tömeg egyöntetűen elítélte a fasizmust.10 1936—1937-ben a párt alapszervezete arra törekedett, hogy felújítsa az ifjúsági szervezet működését. A kultúra és a sport játszott nagy szerepet az ifjúmunkások tevékenységének fellendítésében. A pártszervezet Virágh Dezsőt bízta meg az újjászervezéssel. Egy hónap alatt 70 tagot számláló szervezetet hoztak létre. Az 1937. június 8-án kelt 43 246/8/1937 számú rendelet hivatalosan engedélyezte a Proletár Testedző Egyesület működését Alsőszeliben. A PTE-nek kiváló labdarúgó- csapata volt, és a súlyemelők is sikereket értek el a járási rendezvényeken.11 1937 novemberében a kommunista ifjúság műkedvelő csoportja írásbeli felhívást intézett a faluban működő katolikus és evangélikus műkedvelő körök vezetőihez az ifjúság együttműködésének megszervezése, az egységes népfronttaktika kialakítása céljából, de a kezdeményezés nem talált megértésre a fent említett csoportok vezetőinél. Az 1938-as választáson négy párt jelöltjeire szavazhatott a falu lakossága. A kommunistákra a szavazók 51 °/o-a adta le voksát. A köztársaság egységének védelme jegyében zajlottak le az 1938-as május elsejei ünnepségek a Dombon, a helyi rezesbanda és 600 tüntető részvételével.
