Irodalmi Szemle, 1987
1987/4 - HOLNAP - Patus János: Ronthatatlan dal; Látomás
PATUS János Sakálok sírnak álmaimban, vacogó foggal, sírnak, és kaparásszák porladó hantjait álmaimnak. Elhagyott, kietlen, vad vidék, felejtés rácsos árnya, törött kőműveskanál, a falból egy kés kiállva. Most föltekintek, hogy lássalak. Eltakar zord magányom. Lehajtott fővel ballagok egy elkorhadt faágon. Azután már csak a semmi jött. Ezt kaptam létezésül. S nemhogy sötét, de csönd se volt. Se valahol. Se végül. RQNTHATflTLflN DAL
/
