Irodalmi Szemle, 1987

1987/4 - HOLNAP - Hajdú István: Az előadó

E

lőször is arra gondoltam, hogy írok egy normális történetet. Egy előadóról szólt volna. Hogy mit ad elő, az nem nagyon lényeges, bár mondanivalója párhuzamos az irodalom síkjával. És most úgy döntöttem, felrúgom a hagyományos stilisztikai korlátokat. Mivel sem parodizálni, sem cinikus lenni nem akarok, csak azt írom le, milyen a vetülete mondanivalójának az agyamban, milyen gondolatokat szabadított fel lényével és mondanivalójával.

Ezért: pontokat, felkiáltójeleket és minden mást elhagyok. Rád bízom, rakd őket, ahová a legjobbnak látod. Ezzel elkerülöm mindenféle fondorlatos műteóriák kényszerét — ítélőképességed befolyásolását. Szabad teret adok gondolataidnak, bár elég kényszerhatás lesz az is, ha ezt itt elolvasod.

az előadó szemüvegesen mosolyogva öntudatosan lépett közéjük ő volt az előző generáció üres tekintetek cigarettázó szájak itt ott gesztikuláló kezek a fájdalmas határozatlanság maga fogadta ezt a színházat könnyen meg-