Irodalmi Szemle, 1987
1987/4 - VALLOMÁS - Turczel Lajos: Az érsekújvári reálgimnázium padjaiban
szerűbb volt, mint Magyarországon. Többségüket a kispolgári rétegek (iparosok, kereskedők, hivatalnokok) gyermekei alkották, de sok volt a falusi parasztgyerek, valamint, kisebb számban, a városi vagy falusi munkásgyermek. A vasút melletti községekből a diákok bejárók voltak, ami a legtöbb esetben nagy hátrányt' jelentett a helyben lakó iskolatársakkal szemben, de a napi bejárás lehetősége eredményezte azt, hogy a nincstelen vidéki családok gyermekei közül is többen bejutottak a középiskolákba (és a polgári iskolákba). Az érsekújvári magyar tagozat diákságának szociális összetételét az 1937/38. iskolai év Értesítőjében Krammer így jellemezte: ,,A komáromi bencés gimnázium mellett a mi intézetünk neveli fel a Dél-Szlovákiában élő jelentős számú magyarság jövő értelmiségét; ifjúságunk nemcsak a város közvetlen környezetéből, hanem a Mátyusföld egész területéről adódik össze, s mivel nagyobbára a falusi dolgozó nép fiai, iskolánk egyúttal azt a fontos demokratikus hivatást is betölti, hogy a szlovákiai magyar vidéknek saját fiaiból nevel vezetőket, tanítókat, lelkipásztorokat, akik bizonyára fokozott megértéssel és valódi rátermettséggel fogják tudni a népnevelés ügyét szolgálni.“ Krammer jellemzésének illusztrációjaként közlöm itt az 1937/38. iskolai év VIII. osztályának (az én osztályomnak) szociális összetételét. A létszám: 45. Ebből 9 munkás- vagy egyedül dolgozó kisiparos-szülőnek a gyermeke; 14 kis- vagy középparaszt, 17 kereskedő, iparos, hivatalnok, 5 vagyonos középosztálybeli vagy nagygazda szülőnek a gyermeke. n Az érsekújvári reálgimnáziumba én az 1933/34-es iskolai évben kerültem. A nyolc elemi elvégzése és kétéves magántanulás után a IV. osztályba vettek fel; Érsekújvárban végeztem el a további osztályokat is, 1938 júniusában ott érettségiztem. Osztálytársaim többsége a IV. vagy V. elemi után jutott gimnáziumba, köztük néhány parasztgyerek is. Hatan-heten voltunk olyanok, akik falusi körülményeink, szociális viszonyaink miatt éveket vesztettünk. Az én középiskolás sorsomat családunk nincstelensége mellett az határozta meg, hogy falum a vasúttól messze feküdt. Ellenkező esetben Baráth Béla tanítóm már korábban, esetleg a IV. vagy V. elemi után VALLOMÁS rá tudta volna venni ingadozó szüléimét, hogy bejáróként látogassam a gimnáziumot. Első újvári évem a IV. A osztályban egész eddigi életem leggyötrelmesebb esztendeje volt. Később — a fronton és a hadifogságban — voltak nehéz életszakaszaim, de a szorongó bizonytalanság soha többé nem lett annyira úrrá rajtam. Zaklatott lelkiállapotom, állandó bizonytalanságérzésem oka az volt, hogy néhány fontos tantárgyban: a szlovákban, latinban és fizikában nem voltak kellő alapjaim, mert a felvételi vizsgákra tanítói segítség, magyarázatok nélkül készültem belőlük, így — a tankönyvekből sok mindent meg nem értve — csak nagyon hiányos és zavaros ismeretekre tettem szert. Szlovák nyelvből például egyetlen mondatot sem tudtam összeállítani, a szókincsem 80—100 szóból állhatott és a funkciójukat meg nem értett, de bebiflázott főnévi és igei ra- gozási mintákon kívül semmilyen nyelvtani ismereteim nem voltak. A ragozási mintákat (chlap, chlapa, chlapovi..., vidím, vidís, vidí... stb.) még 1932 tavaszán, a polgári iskola III. osztályának magántanulása idején magoltatta be velem Vígh János tanító úr, aki kb. 10—12 órát szentelt nekem, de a szlovák nyelvtan lényeges alapjait, a magyartól való külnöbsége- it egyáltalán nem értette meg velem. A nehézségek már a július eleji újvári felvételi vizsgán megmutatkoztak, de akkor a többi tárgyban, főleg a matematikában és hittanban elért sikerem, a tanári jóindulat segítségével, kiegyenlítette azokat. A matematikában — melyre Szabó Ágnes apácajelölt tanító nagyon alaposan felkészített — bravúros teljesítményt nyújtottam. Négyen felvételiztünk, és az egy óráig tartó írásbeli matematikai vizsgára 4 feladatot kaptunk. Egy nagy teremben alposan szét voltunk ültetve és az ellenőrző tanár (később tudtam meg, hogy Gá- nóczy Mahály a neve) 10—15 percig a nyitott ajtó előtt, a folyosón cigarettázott. Mikcr bejött, én esvén hozzá a legközelebb, először hozzám lépett. Tétlenül ültem a padomban, ezért megkérdezte, hogy valamit nem értek-e. — Már készen vagyok — mondtam neki, mire ő elképedve nézte át a papírjaimat. A vizsgaidő lejárta után hallottam, mikor egy másik vizsgabizottsági tagnak rám mutatva azt mondta, hogy ez a kis gyerek született matematikus. Ez,
