Irodalmi Szemle, 1987

1987/4 - ÉLŐ MÚLT - Kövesdi János: Bartók és Pozsony

Szívesen látlak Budapesten, ha kissé később jöhetnél, mert kb. nov. 15-ig itt maradok Galyatetőn. Üdvözöl mind apjastul Kodály Zoltán.”

— Visszatérve Bartókhoz: mit jelent az Ön számára mint muzsikus és zenepedagógus számára Bartók személye és zenéje?

— Nem állíthatom, ha azt hallom: modern zene, hogy erről csak Bartók neve jutna eszembe, ez nem lenne igaz. De Bartókot sajátságos, nagy jelenségnek látom. Ügy vélem, hogy Hörner muzikológus nem téved, amikor azt mondja, hogy a modern zeneművészet legfontosabb letéteményesei Sztravinszkij, Schönberg, Hindemith és Bartók. Bartóknak ez az érdeme semmiképpen sem vitatható el, s talán úttörő jelentősége nagyobb, mint Schönbergé, aki egy kicsit a maga alkotta rendszernek a rabja vagy áldozata volt; Bartókot maga Trant nagyon magasra értékelte, Schönberget nem any- nyira, mert az ő atonalitását, vagyis a dodekafóniának az alapjellegét nemigen fogadta el, mondván, hogy a dodekafónia egyetlen hangot sem akar központi szerephez juttatni, ellenkezőleg, az egész hanganyag nivellálására törekszik. Bartók azzal érvelt, hogy ő a folklórt tanulmányozva meggyőződött róla, miszerint a népzenében mindig van egy alaphang, s ő ehhez tartja magát. Emlékszem, kamasz koromban történt, egy alkalommal apám egy kottával a kezében jelent meg otthon, mely, mint nyomban ki is derült, Bartók hegedűduója volt. Engem az első meghallgatás után nagyon megragadott a mű, annyira tetszett, hogy újra meg újra eljátszottuk, míg csak teljesen el nem rongyoló- dott a kotta. Ma is állítom, hogy e hegedűduó kitűnő darab, s a zeneirodalom egyik csodája; egyszerű eszközökkel ennyire tökéletes és új művet létrehozni — nagy művészet.

— Az Albrecht család bizonyára más nevesebb zenészekkel is kapcsolatban állt és áll?

— Ügy van; ez természetesen adódik zenész-mivoltunkból. Akit Bartókkal kapcsolatban még szeretnék megemlíteni, az Lehner Jenő, aki családtagunknak számít, ugyanis éresanyám nővérének a fia volt. Szintén Budapesten tanult, többek között Kodály keze alatt is, és kitűnő hegedűs lett. Most főként azért említem, mert volt bizonyos szerepe Bartók életében és a bartóki zene felfedezésében, szélesebb körű megismertetésében. Rudolf Kolisch ugyanis beszervezte őt a Kolisch-Quartetbe, mely elsősorban Bartók és Schönberg műveit játszotta. (Schönbergét talán kicsit azért is, mert Kolisch rokonságban állt Schönberggel.) Emlékszem, egyszer, pontosabban 1933. október 5-én nagy sikerű kamarahangversenyt adtak a pozsonyi Redoute nagytermében — ugyancsak Bartók és Schönberg műveiből. Kolischék később szédületes karriert futottak be, a harmincas évektől a Kolisch-Quartet egyike volt az élenjáró európai zenekaroknak. Az ő zenekaruk mutatta be először többek között Bartók 5. vonósnégyesét; a mű értelmezése és előadása annyira tetszett Bartóknak, hogy a 6. vonósnégyest már a Kolisch- Quartetnek ajánlotta. Lehner Jenő mindig is nagyon szoros kapcsolatban állt Bartókkal, és a háború után ő volt az első ember, aki Amerikából hírt adott arról, mégpedig nagy örömmel, hogy Bartók meglátogatta őket Bostonban. Egy korábbi amerikai találkozásukról Bartók így írt apámnak 1940. július 6-án Budapestről: „(...) Bostonban találkoztam Lehner Jenővel és feleségével, ők vittek ki autójukban az állomásra, és segítségemre voltak mindenben. Jól vannak, J. új helyzetét sokkal jobban szereti, mint a régit. Kértek, írjam meg ezeket Neked. Egyebekről — természetesen — nem írhatok. Jó hallani, hogy vannak még, mint pl. Ti, akik elmehetnek nyaralni, itt ez most bajos. És ahová el is lehetne menni, ott nyilván annyira összezsúfolódnak az emberek, mint a vízbe került róka fejebúbján a bolhák.” Lehnerről még annyit talán, hogy miután a Quartet a harmincas évek vége felé kénytelen volt emigrálni, Lehner Jenő a bostoni filharmóniához került, s később az ottani egyetemen is tanított. Lehner az elsőként említett levelében arról számolt be nekünk, hogy Bartók negyvenöt májusában ellátogatott hozzájuk, aminek természetesen nagyon örültek, egyszersmind aggasztotta őket, hogy Bartókot rossz színben látják, akkor már bizony beteg volt. Fél évre rá ugyanő adott hírt Bartók haláláról is ... Nos, ennyi, amit Bartók és az Albrecht család kapcsolatáról elmondhattam.