Irodalmi Szemle, 1987

1987/4 - ÉLŐ MÚLT - Kövesdi János: Bartók és Pozsony

Publikációi: könyvek: Podoby a premeny barokovej hudby (Opus, Bratislava 1982); Eseje o umení (Opus, 1985). Tanulmányok, cikkek: Kunst im Lichte der Assoziation (Zb. FFÜK Bratislava, Musaika 1966/VI.j; Leverkiihn oder die Musik als Schicksal (Deutsche Vierteljahrs Schrift... Stuttgart, 45. Jahrgang); Das Variations und Imita- tions — Prinzip in der Tektoník von Bartoks Bratschenkonzert (Studia musicologica, XIV. évi. Akadémiai Kiadó, Bp., 1972). Kották (régizene-kiadások/: Daniel Georg Speer: Musicalisch — Turkischer Eulen-Spiegel, Fontes Musicae in Slovacia-sorozat, I—IV. füzet, Opus Bratislava, 1973, 1976, 1978, 1980); Skladby sl. skladateľov pre violu a klavír (Opus, Bratislava, 1983).

A HAJÓ UTCÁTÓL A CSALÁN UTCÁIG;

— Az ön édesapja, Albrecht Sándor ugyanabba a pozsonyi gimnáziumba járt, ahova Bartók Béla is. Ennélfogva nemcsak hogy jól ismerték egymást, hanem igaz barátság is szövődött köztük, mely a későbbiekben Bartók és az egész Albrecht család barátságává terebélyesedett.

— Bartók és az édesapám a főgimnáziumban tanultak együtt, az egykori Klarissza kolostorban, a negyvennyolcas diéta (a mai egyetemi könyvtár) épülete mögött. Többek között Dohnányi Frigyes, Dohnányi Ernő édesapja is ott tanított, aki nagyszerű zenész volt és kitűnő tanár; Bartók is, és az édesapám is igen sokat tanult tőle, s a későbbiekben is érzékelhető hatással volt mindkettőjükre. A házában szinte állandóan szólt a zene, a legkiválóbb személyiségek fordultak meg nála, többek között Liszt Ferenc is (persze egy kicsit korábban), aki elég gyakran eljárt Pozsonyba, s maga vezényelte a műveit. Nos, Dohnányi Ernő ilyen légkörben nevelkedett, tehát szinte magától értetődő volt, hogy zenei pályát választott. Bartók és az édesapám jó barátságban voltak Dohnányi Ernővel; eljártak Dohnányiékhoz, így részesei voltak a meghitt kamara-muzsikálásoknak. A Dohnányi házat látogató neves muzsikusok között feltétlenül meg kell még említenünk Thomán Istvánt, aki később mindhármunknak tanára volt Budapesten. Gimnáziumi éveikkel kapcsolatosan talán említésre méltó még, hogy volt a gimnáziumnak egy kis kápolnája, ahol az iskolai miséket tartották; itt, ha nem tévedek, gimnáziumi évein át végig Bartók játszott, tőle aztán édesapám vette át a kápolnai zenész- séget.

— Hogyan került kapcsolatba Bartók a családjukkal, mindenekelőtt az édesapjával?

— Hogy hogyan, azt pontosan nem tudom, de annyi bizonyos, hogy a gimnáziumi évek alatt kötöttek szorosabb barátságot, s ami szintén bizonyosra vehető: barátságukban a zene szeretete, a zenélni tanulás volt a közös nevező. Az édesapámnak Ludwig Burger volt a tanára, tőle tanult zeneelméletet és zongorajátékot, csakhogy Burger elég korán meghalt. Bartókot Hyrtl tanította. Mindketten elismert, jónevű tanárok voltak. Talán ez ösztönözte a nagyapámat, Albrecht Jánost (aki egyébként a rádió régi épületében működő reálgimnázium igazgatója volt) arra, hogy miután Burger tanár úr meghalt, egyszerűen felszólítsa az ifjú Bartókat, akit már korábbról jól ismert, hogy tanítsa az édesapámat mindarra, amit ő maga már tudott.

— Es milyen volt ez a kapcsolat?

— Noha Bartók nagyon tartózkodó természetű volt, nem alakult ki köztük valamiféle merev tanár—tanítvány kapcsolat, hanem folytatódott, s ha lehet, még jobban elmélyült a köztük már meglevő baráti viszony. Azt hiszem, ez a barátkozás nagyon inspiráló volt, mert mindent megbeszéltek, ami kettejükkel az életben történt, s ezenfelül természetesen megvitatták azokat a művészeti, nyilván elsősorban zenei kérdéseket is, amelyekkel éppen találkoztak. Sokat elmélkedtek műfaji és formai problémákról, de amint apám olykor emlegette, gyakran vitatkoztak esztétikai, sőt később művészetfilozófiai és általános filozófiai kérdésekről is.

— Volt valamilyen szerepe Bartóknak abban, hogy az Ön édesapja, Albrecht Sándor közel került a zenéhez és a zenei pályát választotta?

— Biztosan mondhatom, hogy nem. Az édesapám, annak ellenére, hogy a családban nem voltak zenei hagyományok, teljesen egyedi úton került a zene vonzáskörébe; rádöbbent, hogy őt ez jobban érdekli, mint teszem azt a történelem vagy a matematika,